Seite 47 [47]
OCR
Életéről Aut vetera, aut nova delectant, praesentia [ ] O curas hominum, o quantum est in rebus inane. Memoriae causa scripsi Ioannes Keplerus S[acrae] C[aesaris] m[aiesta]tis Mathematicus. Pragae Idibus Martii Anno 1605. Az első sor valószínűleg saját mondata (az utolsó szó olvashatatlan). A második sor viszont egy Persius-idézet (Saturae 1.1.): , Mennyi üres gond is kínozza hiába az embert!" Aztán a következő két albumbejegyzés közvetlenebb magyar kapcsolatok felé mutat. 1605 áprilisából két, ugyanakkor készült, és egymás utáni lapokon fennmaradt bejegyzést találunk: Az állhatatlan Szerencse ragyogása című kétsoros egy bizonyos Maximilianus Fabinustól (- 1570-1612 után) származik, aki a keltezés szerint 1605. április 4-én követségben járt Prágában, és Filiczki fentebb idézett 1605. április 20-i levele szerint," még e levél írásakor is a városban tartózkodott (134: Disce bonas artes: Alit omnis terra peritos, Unguam nec fiet, qui bene discit, inops. Mutabilis Fortunae Splendor. Memoriae et benevolentiae ergo scribebat Maximilianus Fabinus Civis Eppriensis, Pragae in legatione existens die 4 Aprilis Anno [1]605. Mint látjuk, a bejegyzés fő értékét az adja, hogy Fabinus saját disztichonját ajánlotta Filiczkinek (ezzel együtt két verse ismert): , Ianulj tisztes mesterségeket: az egész világ täplälja az [ezekben] järtasakat, / soha sem fog szűkölködni, aki jól megtanulja [ezeket]. Érdekes, hogy a korábban említett Johann Linck bejegyzéséhez hasonlóan Fabinus is az amor és szudium értelmének konnotációit gondolja valami bölcselkedő, útravalónak szánt szellemességben feloldani. Ugyanis a bejegyzés egy /ocus communis, amely Ovidius Ars amatoridjanak egyik sorat (1.459) írja át. Ovidius itt a leany meghódításához elengedhetetlen arsok elsajátításának szükségéről ír, míg e későbbi bölcs mondás a tanulás általánosabb érvényű praxisára int. Minél több hasznos mesterséget sajátít el jól az ember, annál biztosabb, hogy nem kopik majd fel az álla. De mivel a szerencse is fontos, ezért hozzáfűzi alatta a következőt: , Az állhatatlan Szerencse ragyogása". Fabinus bejegyzése nagyon jó példa arra a bejegyzésfajtára, amelyik egy emblémára nem közvetlenül, hanem az embléma szövegrészletén, vagy az embléma szövegrészletének kommentárján keresztül közvetetten reflektál. Ebben az értelem6% Persıus, ford. MurAközy, 1977, 8. 64 BENDA 1973, 85, 88. 6 Läsd peldäul: GERMBERG 1582, 28. Valamint Maıor 1552, H'. 45
