Oldal 37 [37]
OCR
Életéről Az életbölcsességből kihagyta a zont, pedig úgy lenne értelme a bejegyzésének: , Aki a lehetőséget elszalasztja, az többször is elszalasztja, mert [nem] tudja visszaszerezni". Ugyanezen a napon, tehát július 16-án, egy bizonyos Venceslaus Faukner a Funkenstein, talán diáktársa, , futtában" a következő Aranyszájú Szent János-idézetet (41. homilia Mâté evangéliumärél) jegyezte be (65'): Chrysostomus Quicquid quaeritur ad salutem, totum iam impletum est in Scripturis[.] Haec celeri calam[o] adsignabam Glorlic]i 16. Julii A. 1603. Venceslaus Faukner a Funkensteinus Szintén július 16-án Filiczki összeszedett egy meglehetősen közhelyes bejegyzést a sorsnak alávetett emberi életről és halálról egyik görlitzi tanárától, Friedrich Papától (1556—1607) is (1319: Tota hominis vita est subiecta sorti, et morti: sors est patientia, mors constantia fidei. Scribit M. Fridericus Papa Gorl. 16. Julii. an. 1603. És végül a meglehetősen ismeretlen bejegyzők után végre találunk egy igazi nagy halat is Filiczki görlitzi hálójában (bár beírása nem tükrözi nagyságát), aki szintén a görlitzi gimnázium tanára, sőt ekkor már conrectora volt: a koszorús költő Elias Küchlert (1568—1632)." Július 16-án Senecát (Epistulae morales ad Lucilium 66.30.23, 66.31.1-3) idézte Filiczkinek (121°): Bona vera idem pendent, idem patent: falsa multum habent vani. Quicquid vera ratio commendat, solidum et aeternum est: firmat animum, attollitque, semper futurum in excelso. Senec. Ep. 67. Scriptum a Elia Cuchlero P. C. Scholae Gorl. Collega. Anno gratlae DoMInICae. 17 cal. Aug. A gorlitzi bejegyzések tanulságaihoz a jobb átláthatóság kedvéért, az időrendet követve a következő táblázatot is megadom (kövérrel jelezve, ha összefügg az egyik Alciati-emblémával, és kurzívval is, ha az Alciati-könyvnek csak egy szövegrészletével): 1603.06.11. | Miskolci Csulyak Istvan Görlitz | vers latin 38" 1603.07.15. | Christoph Staude Görlitz | szentencia görög, 70" latin 1603.07.15. ] Abraham Buchholzer Görlitz | szentenciäk latin 64 1 Filiczkitél egy verset is ismerünk, amit Küchlernek írt. Finiczki 1614, 105-106. 35
