Oldal 29 [29]
OCR
Életéről A görög mondat egy Evagriosz Pontikosznak tulajdonított maxima, amelynek két változata ismert. A modern szövegkiadások , /Aálei à öei, Kal Öte dei, Kai ObK AKObOEIC à un dei” formában közlik: , mondd, amit kell, amikor kell, és nem fogod meghallani, amit nem kell”. Kunisch a másik, hosszabb verziót írta be: , mondd, amit kell, amikor kell, amiért kell, és nem fogod meghallani, amit nem kell”. A Quintus Curtius Rufus-idézet Nagy Sándor históriájából (4.14.25) pedig már szinte a halál lehellete, ami gyáván vagy nem gyáván, de még az év vége előtt utolérte Kunischt: , Megmenekül a haláltól, aki lenézi. És minden gyávát utolér". Az alapján, hogy a késmárki rektor görögül írta be az idézetet, talán azt is feltételezhetjük, hogy Filiczki ekkor már tisztában volt a görög nyelv alapjaival, tehát a lőcsei tanrendet figyelembe véve legalább a harmadik, vagy inkább a második osztály követelményein is túl volt már ekkor Késmárkon. Iermészetesen biztos következtetéseket nem vonhatunk le egy görög bejegyzésből, hiszen Kunisch talán csak ösztönözni akarta a görög nyelv elsajátítására ezzel, és így akár alacsonyabb tanulmányi szinten is lehetett Filiczki, azonban ha figyelembe vesszük azt is, hogy költőnk 1602 márciusában indult el európai peregrinációjára és feltételezzük, hogy a szokványos, egyenletes tempóban végezte az iskolát, akkor a fent kikövetkeztetett tanulmányi szintje tökéletesen illeszkedik a lőcsei tanrend menetébe és így 1602 tavaszára az első tanulócsoport szintjén hagyhatta el az iskolát. Ezért is gondolom úgy, hogy születési dátuma inkább a Misianik feltételezte 1585-ös évszámhoz áll közelebb, mint Melzer 1580-ához. A másik késmárki bejegyzés Johann Frölichtöl (11608?) származik 1602. január 9-éről, aki a bejegyzés szerint Filiczki tanára volt: Quo quisque ingeniosior tant[um] docendum tarda ingenia i<...> Johannes Frf[ölich] Joanni Filitz[kio] discipulo mor[ige]ro discedenti [scri]bebat cum iret liceum 9 Jan alnno] 1602 Frolich bejegyzésében a discipulo (‘tanitvanyanak’) és az alähüzässal is nyomatekosított discedenti (eltávozónak") szavakat használja. De ezen kívül is van nyoma a tanítványi viszonynak. A másik szövegrészlet Filiczki 1604-ben kiadott paideutérionja, amelyben szenvedélyes szavakkal dicséri praeceptorát: ,D[omini] Ioanni Froelichio, Ludirectori Caismarcen|si] laudatissimo, Praeceptori meo summa observantia colendo”.” Mivel Filiczki bázeli kötetének egyik verséből pontosan tudjuk, hogy a szülőföldet és az atyai házat (tehát nem Késmárkot, hanem az attól tíz kilométerre sem lévő Farkasfalvát, szlovákul VIková) e bejegyzés után két hónappal, vagyis 1602. március B ELTER 1892, LIII. Sajnos a szöveg annyira sérült, hogy a beíró családi nevéből is csak két betű látható tisztán, ami azért van, mert ekkor még nincs Filiczki tulajdonában az az Alciati-kötet, amit emlékkönyvnek fog használni, és így az eredeti bejegyzést csak később ragasztotta be. A lap aztán a könyv szélességének vonalára meghajtva szakadhatott le. 5 Fiticzki 1604, B8-B8". 27
