Page 16 [16]
OCR
Ki volt Filiczki János nus csak második-első a Duna mellett, Filiczki már második Ovidiusként első-első a Száva mellett. És habár Filiczki a verseiben a Bodrogot és a Poprádot is megemlíti, azt kár volna a szemére vetni egy — bármily művelt is legyen! — német humanistának, ha hirtelen nem találná meg a térképen ezeket a folyókat, azt meg pláne nem, hogy egy dicséretnek szánt költeményben inkább valami bővebb vízhozamú, ismertebb folyót rendel a laudált költőhöz. A 16-17. századi német egyetemvárosok perspektívájából nézve a feltámasztott Ovidius már a Száva mellett is eltévedve, félig vakon botorkálna. De itt legalább kapaszkodhat Pliniusba! Viszont a Poprád mellett újjászületett Ovidius még a fekete-tengeri száműzetéséből is száműzve érezné magát. Így aztán a műértő olvasó előtt egy Ovidius-bőrbe bújtatott Filiczki elsősége a Poprád mellett már inkább egy Janus-paródiának hatna, mintsem a költői mesterségben való jártasság felmagasztalásának. És a harmadik talán arra a szláv öntudatra utal, amellyel Filiczki Ad Sphettium című versében találkozhatunk. Esetleg egy szójátékról van szó, amely így a S/avus szóra emlékeztet. És így a Száva folyón keresztül végül is a szlávokhoz hozta el Ovidiust a saját képében és tehetségében. Kirchner — ha csak felszínesen is — de ismerhette az Orpheusz-Ovidius-Janus-pärhuzamot, hiszen Ovidiust biztos olvasott, márpedig a Duna mellé száműzött Ovidius saját szomorú sorsát Orpheuszéval összevetve ecseteli (Irist. 4.1.17; Pont. 2.9.53, 3.3.41; Ibis 600). Emellett Janus elégiáit is ismerhette, amelyből pedig megtudhatta, hogy végül is Janus volt az, aki a babérkoszorús istennőket először vezette a Dunához. Janus verseit olvashatta akár abban az 1522—1523-as bolognai kiadásban is, amely a szerkesztő, Adrianus Wolphardus Janust dicsérő verseit is tartalmazta. Wolphardus egyik költeménye szerint, amikor Plútó az alvilágból felpillantva meglátta Pannónia legfőbb díszét, Janust — aki az északi városokban először honosította meg a múzsákat -, Orpheuszt ismerte fel benne. És ha nem látná a mélyben maga körül, azt hinné, sikerült az élők közé szöknie. Wolphardus Janusszal kapcsolatban a zransfero igét használja, vagyis nem visszavezette a múzsákat, hanem ő az, aki először hozta át az Alpokon túli pannon városokba. Wolphardus olvasatában tehát Janus nem másodikOrpheusz az Alpokon túli területeken, hanem Orpheusz tükörképeként az első." 9» „Extulerat paulum Pluto caput impius orco, / Heu! quid opus facto, pro quid, ait, video! / Num se proripuit nostris e sedibus Orpheus? / Huc repetitum iterum venit et Eurydicen? / Agnosco, similis quam Orphei est ille poeta, / Ianus, Pannoniae gloria prima suae. / Ianus in Arctoas Latio qui transtulit urbes / Pegasides primus, Mopsopiumque melos. / Quam Dryades gaudent circum, cultaeque Napaeae, / Exiliunt, quantus manat ab ore lepos! / Per Stygios latices iurarem hunc Orphea, si non / Aspicerem hic nostris Orphea luminibus. / Eriperemque Deis, proprium nobisque dicarem, / Fratris at exterrent tela trisulca mei”. Toth Istvan műfordításában: , Plutó kissé felnézett a lenti világból: / Jaj, mi a tennivaló, mi van a szemem előtt?! / Orpheusz jött netalán fel a mélyből tőlem a földre, / Hogy felszínre vigye ismét Eurüdikét? / Ismerem: épp, mint Orpheusz, ugyanolyan ez a költő: / Janus, Pannonia legfőbb dísze, lehet; / Janus, ki legelőször hozta az északi tájra / A múzsák seregét és Mopsus dalait; / Mennyire boldog a nimfahad, és ujjongnak a múzsák, / S mennyi a kellem, amit költőnk ajka dalol: / Mérget vennék rá, hogy ez Orpheusz, hogyha a mélyben / Nem látnám ugyanőt árnyak közt idelent. / Elhoznám az olümposzi istenek oldala mellől. / Ámde a testvérem szigonya messzire tart". Analecta nova, szerk. ÁBEL, HEGEpűs 485; RMISZ, szerk. Ács, Jankovics, K6szEcuy 1998, 496-497. 14
