Oldal 9 [9]
OCR
E 0SZ0 A könyv címe Filiczki egy Ihúri Györgynek írt költeményéből vett idézet, amelyben szerényen szabadkozik, hogy ő ugyan nem érdemli meg sem a tudós, sem a költő nagyrabecsülését, hiszen versőrlő malomkövét (versifica mola) forgatva finomliszt helyett csupán pelyvát és korpát őröl. Filiczkit természetesen nem kell komolyan vennünk. Szavak füstje, amelyre a humanista szerénységnek nyújtott égő áldozat kötelezte a múzsák oltárán. A kései utókor viszont — ha foglalkozott volna legalább annyira vele, hogy megtalálja ezt a versrészletet — szándékosan félreértve a szavakat, a legteljesebb egyetértéséről biztosította volna költőnket: , olyanná lesz, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje" (Hós 13,3). Modern irodalomtörténetünk Filiczki Jánost csupán fénytörésnek érzékelte Szenci Molnár Albert prizmáján keresztül. A 19. század még elismerő szavakkal szólt poétánkról (lásd majd Szinnyei Józsefet és Szombathi Jánost). A 20. század elején nem bukkan fel a neve a magyar irodalomtörténetben. Bencédy József töri meg majd a csendet 1946-os, sajnos kéziratban maradt disszertációjával, de talán meg is bánta végül, hogy egyáltalán foglalkozott vele, mert nincs túl jó véleménnyel költőnkről. Két évtized múlva Pirnát Antal annyit mond róla irodalomtörténetében, hogy Filiczki szerzeményei a tudós dilettantizmus színvonalán állnak.! Érdekes megfogalmazás, amely a posztromantika esztétikaideáljából csírázhatott ki: formából jelest kapott, tartalomból elégtelent. Mintha azt mondaná Pirnát: ,írni ugyan jól tudott, de minek." (A , tudós" ezen fogalma mellett a könyv végén a , dilettáns" fogalmára is vissza szeretnék majd térni.) Újabb két évtizeddel később Borzsák István lemondóan jegyzi meg Ábel Jenő jegyzetei kapcsán Filiczki vatikáni kéziratáról, hogy éppenséggel , ezáltal sem válik különb költővé, mint amilyennek is1 Spendt 1965, 31.
