Oldal 235 [235]
OCR
A TERULETFUGGETLENSEG ELLENTMONDASAI telezett csoport Vilniusban jiddis kutatóintézetet alapított, amelynek egyik fő feladata a kutatás mellett a nyelvmenedzselés volt. Akkoriban még a nyelv valamelyik változatát körülbelül nyolcmilliöan beszeltek.?** Történeti szempontból tehát tény az, hogy egy német nyelvterületen letelepedett vallási közösség felnémet alapú nyelve volt a jiddis. Elnevezése a zsidó népcsoport német nevére utal. A jiddis azonban csak egyike a zsidó nép szétvándorlása során létrejött számos nyelvnek. Szécsi József négy nagy csoportba osztja ezeket a nyelvcsaládok szerint, így vannak afroázsai, indoeurópai — ide tartozik a jiddis —, türk és egyéb (grúz) diaszpóranyelvek. Ezek ugyanahhoz a vallási közösséghez kötődnek, de a vándorlás a letelepedés helyétől függően számos kontaktusváltozatot, sőt önálló nyelvet is eredményezett, így a bemutatott jiddist vagy a spanyol nyelvterületen kialakult ladinót. A jiddis különleges abból a szempontból, hogy kialakulása ugyan egy meghatározott területhez kötődik, de a történelmi helyzet, a keresztes háborúk óta tartó folyamatos üldöztetés számos egyéb területre szórta szét a jiddis beszélőközösségét, ami a nyelv változataira is kihatott, így az sok keverék elemet tartalmaz. Az európai területeken számos nyelvvel kontaktusba került jiddist szakrális célokra, szent szövegek magyarázatára is használták a német, a szláv, a román és a magyar területeken egyaránt. A jiddis tárgyalásakor hangsúlyos szerepet kapott a nyelvközösség története, amit a kereszténnyé váló Európában a vándorlás, a hosszabb-rövidebb ideig tartó letelepedés, majd a pogromok előli menekülés és a genocídium, végül az asszimiláció mint a túlélés biztosítéka egyaránt jellemez. A területhez nem köthető nyelvek egyike, a jiddis léte, fennmaradása — még ha a veszélyeztetett nyelvek közé tartozik is — ugyanakkor azt igazolja, hogy minden nyelv számára adott a lehetőség arra, hogy a népnyelvi funkciókon túl más feladatokat is ellásson, akár identitásszervező, -megtartó szerepe is legyen. A fentiek alapján kirajzolódó kép árnyalja a diglosszia fogalmát is, hiszen az eredeti, vitathatatlanul magas presztízsű szakrális nyelv, a héber mellett mindig ott volt néhány másik beszélt nyelv — kezdetben az arámi, később pedig ilyen lett a jiddis. Ezek a nyelvek helyet találtak a közösség életében, a héber és az arámi szakrális nyelvként, írott nyelvként töltötte be sokáig az egyedüli emelkedett változat szerepét, a jiddis a köznapi változat volt, ugyanakkor a szent szövegek szóbeli magyarázására is használták. Számos kontaktusváltozata alakult ki attól függően, hogy hol élt a közösség, mely nyelvek jelentették számára a megélhetéshez szükséges nyelvi környezetet. 348 Komoróczi Géza: Jiddis és héber, in Komoróczi Géza: A zsidók története Magyarországon II. 1849-től a jelenkorig, Pozsony, Kalligram, 2012, 295—300. + 233 +
