Oldal 230 [230]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG belüli vándorlása és az újabb nyelvekkel való kontaktusa jellemezte. A középkori keresztes háborúk velejárója volt a zsidóüldözés, aminek következtében ez a meglehetősen zárt vallási és kulturális közösség lassan kelet felé húzódott, és a német nyelvi tér helyett is egyre inkább a szláv lett a meghatározó. A 19. századtól kezdve letelepedtek, így nyelvük Kelet-Közép-Európában is meghonosodott, de a nyelvi változásokat már a sokféleség jellemezte. Többek között a mai Lengyelország, Litvánia, Belorusz, Ukrajna, Magyarország, Románia területén találtak új otthonra. Voltak olyan szláv városok, ahol nagyszámú, többnyire két- vagy többnyelvű jiddis beszélő élt a 20. század negyvenes éveiig (Kijev, Lemberg, Odessza, Vilnius, Varsó, Prága), voltak, akik románok lakta vidéken, mások a történeti Magyarországon telepedtek le, pl. Pesten és Munkács környékén, és itt váltak többnyelvűekké. Saját nyelvű irodalmuk, újságírásuk jött létre, Vilniusban közel ezerhétszáz, a volt Szovjetunió területén pedig több mint hétezer kiadvány jelent meg ebben az időszakban.?? © ; Birobidzsán ZSIDÓ AUTONÓM TERÜLET Leninszkoje ©, 19. térkép. Birobidzsani Zsidó Autonóm Terület elhelyezkedése. Az új központ a 20. századi kivándorlások következtében a biztonságosabbnak vélt Újvilágban, néhány amerikai nagyvárosban (pl. New York, Chicago, Los Angeles) jött létre. A második világháború idején még 11 millióan beszélték, ebből körülbelül 6,7 millióan Kelet- és Közép-Európa országaiban éltek, 3 382 Szécsi József: A jiddis nyelv, 124. + 228 +
