Oldal 227 [227]
OCR
A TERULETFUGGETLENSEG ELLENTMONDASAI építve, a regionalitásból, a sokféle kodifikációs kezdeményezésből kiindulva, azok eredményeit elismerve a nyelvi pluralizmusra építő nyelvtervezést szorgalmaz. Jó volna, ha az írott romani nyelv használói magukévá tudnák tenni azt a gondolatot, hogy különböző kontextusokban a nyelv különböző formái használhatóak, valamint, hogy a kodifikáció nem merev, nem egy bizonyos standardhoz való lojalitást jelképez, hanem rugalmas is lehet és elsősorban a gyakorlati kommunikáció céljait szolgálhat. A kollektív nyelvi tulajdonjog fogalmába így nemcsak egyetlen nyelvi változat, hanem a nyelvváltozatok hálózata is bele fog férni. Ez a hozzáállás megfelel a romanit beszélők sajátos helyzetének, hiszen egy olyan transznacionális kisebbségről van szó, amely szétszórtan él a különböző országokban, így kulturális léte és közélete is regionális szintű és központú." A tanulmányban szorgalmazott nyitottságot, a sokféleség elfogadását maguk az egyes államokban élő népcsoportok saját törekvései is alátámasztani látszanak, de nem valószínű, hogy minden nyelvi csoportnak van olyan belső igénye, hogy megteremtse a saját írásbeliségét. Hegyi Ildikó két magyarországi, általános iskolásoknak írott romani nyelvű tankönyvet elemző kritikája kapcsán egy másik út lehetősége rajzolódik ki, ami sok tekintetben megfelel a nyelvi térség hagyomanyainak.*” Hangsúlyozza, hogy egyelőre, a közös sztenderd hiányában mindenkinek a saját nyelvváltozata a legértékesebb, még ha nem a leginkább kidolgozott is. Véleménye szerint a magyarországi romani cigányság számára a vlah csoportba tartozó lovári lehetne a közös nyelvi norma, mivel több értelmiséginek ez az anyanyelvváltozata, emellett a romani érettségi vizsga és a nyelvvizsga nyelve is ez a változat. Voltaképpen a lovári mint írott, kodifikált változat, létezik is. Megfontolandó ez az érvelés, még ha a közösség fenntartásokkal fogadná is. Minden nyelv normatív változata a nyelvjárásokból nőtt ki, amelyekhez a beszélők érthető okokból ragaszkodnak, és éppen a romani nyelven belüli változatosság, sokféleség miatt nem valószínű, hogy olyan sztenderd fog létrejönni, mint a nemzeti nyelvek esetében a 19. században. A sokféleség miatt érdemes megemlíteni a cigány közösségek egy másik, kevésbé elterjedt, nem ind, hanem latin eredetű nyelvét, a beást (más elnevezéssel oláh, román cigány), amelynek az írásbeliségét az 1990-es évektől kezdték el fejleszteni. Jóval kevesebben beszélik, mint a romani változatait, a nyelvcsere is 3% Yaron Matras: A romani jövője: a nyelvi pluralizmus politikája felé, ford. Kuti Judit, in Bartha Csilla (szerk.): Cigány nyelvek és közösségek a Kárpát-medencében, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2007, 128—146. 325 Hegyi Ildikó: A nyelvi norma kérdése és az oktatás nyelve: összefüggések és dilemmák, Iskolakultura, XXIL. évf., 2012/10, 117-121. + 225 +
