Oldal 224 [224]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG A fejezet elején feltett kérdések alapján a cigány nyelvekről elmondható, hogy sehol sem tartoznak a hivatalos nyelvek közé, azonban tizenhat európai ország, az összes kelet-közép-európai állam, valamint Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Finnország, Hollandia, Montenegro, Norvégia és Svédország elismeri kisebbségi nyelvként, és több országban megjelenik választható, tanított nyelvként is az iskolákban, amint azt a kartában foglalt jogok lehetővé teszik. A jogok azonban de jure és de facto eltérnek, az államok nyelvi és kulturális integráció címén inkább az asszimilációt szorgalmazzák. Ugyancsak általános jellemző a kétnyelvűség valamilyen foka és minősége, valamint a felcserélő kétnyelvűség és a nyelvi asszimilációra való hajlandóság. Tipikusnak tekinthető a befogadó ország nyelvéből, különösképpen a szókincsből származó és kisebb mértékben a morfológiai kölcsönelemek átvétele. Ezek alapján szűkebb csoportok jönnek létre, például a német nyelvterületen a szintó, vagy az egyre több magyar elemet tartalmazó romungró. A cigány népcsoportok számos országban élnek. Sem földrajzi, sem történelmi-politikai szempontból nem lehet pontosan meghatározni az életterüket, létszámukat részben azért, mert sok országban még ma is vándorló életmódot folytatnak, a népszámláláskor pedig nem biztos, hogy a saját közösségüket jelölik meg a nemzetiségi és nyelvi hovatartozást firtató kérdésre adott válaszukban, amint erre Kontra Miklós is felhívta a figyelmet magyarországi vonatkozásban. Nyelvük kidolgozottságának fontos jellemzője, hogy számos kontaktusváltozatban létezik, és nincs közös sztenderd változata. Ez utóbbi tény nem jelenti azt, hogy ne lennének a normatív változat létrehozását szorgalmazó kezdeményezések, de a sztenderd nyelvváltozat létezésének, működésének az alapja a nyelvközösség egyetértése, valamint egy ezzel megbízott csoport által kompromisszumok árán létrehozott, nyelvjárások feletti változat elfogadása. Ez a széleskörű elfogadás hiányzik, ugyanakkor a sokféleség miatt felvetődik a kérdés, hogy nem inkább a többközpontú nyelvek - például a német vagy akár a ruszin — példáját kellene követni, és a nyelvhasználati változatosságnak megfelelő, több normatív változatot is megalkotni. Az Európában honos cigány nyelvek beszélői elsődlegesen a romani dialektuscsoporthoz tartoznak, amely tovább tagolható négy nagyobb (balkáni, vlah, centrális, északi) és számos kisebb csoportra. Mindegyiket más-más hatás érte hosszabb időn keresztül: a balkánira a görög és a török, a vlahra a román, a centrálisra a nyugati szláv nyelvek, a német és magyar, az északira a keleti szláv, a német és a finn hatott. Kelet-Közép-Európa országaiban a vlah csoportból a lovári és a kelderás, a centrális kelet- és nyugatszlovák romani, a vend és s 222 "
