Oldal 215 [215]
OCR
A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG EGYETLEN URÁLI NYELVE: A MAGYAR alkották. Ezeket az átszövődött nyelveket — Kloss nyomán — Ausbau nyelvekként tarthatjuk számon a kelet-közép-európai nyelvi térségben, az ezekhez nem sorolható, jól körülhatárolhatárolható, de kívülálló nyelveket pedig az Abstandként — ilyen a magyar és a román nyelv. A korpusztervezés első szakasza, amelyik egy normatív változat kidolgozásával zárul, egyes nyelvek esetében (cseh, szlovén) már a 16. században, a reformáció korában megvalósult, de még messze volt a maitól, sokszor és sokat változott A , modern nyelvek", ahogy több nyelv is nevezi a ma használt sztenderdet, a 19. század közepén érték el a teljes kidolgozottságot. A nyelvtudomány fejlődése megteremtette a mai felfogásunk szerinti, kodifikált sztenderd létrejöttének elméleti feltételeit, agyakorlati mintát pedig a többi európai nyelv, mindenekelőtt a német és a francia korpusztervezése szolgáltatta. Sok esetben utaltunk a személyi kapcsolatok fontosságára is, így például a Bécsben dolgozó szlovén tudós, Jernej Kopitar kulcsszerepére, aki a hivatalának köszönhetően sokat tett a szláv összefogásért, a pánszláv eszmék személyi feltételeinek megteremtéséért, vagy a magyarul is kiválóan tudó, Pesten tanult szlovák, román, horvát, ruszin hungarus értelmiség együttműködésére, a kelet-közép-európai, hagyományosan többnyelvű nyelvi térség formálásában betöltött szerepére és felelősségére. Az együttműködés, a különböző anyanyelvű értelmiségiek ismeretsége és barátsága révén a belső nyelvtervezés folyamata során mindenütt hasonló feladatokat ellátó anyanyelvű intézmények jöttek létre: tudós társaságok, akadémiák alakultak, napilapok és szépirodalmi folyóiratok, almanachok jelentek meg, és a 19. század során fokozatosan bevezették az elemi és középiskolákban az anyanyelvi órákat is. Emellett a felsőfokú oktatásban is óvatosan, a latint és a németet is meghagyva pozíciójukban, helyet adtak az anyanyelvű képzésnek is, ami kezdetben csak nyelvórák formájában valósult meg. Ezzel megteremtődött a megalkotott sztenderd változat elterjesztésének a lehetősége, de éppen ez az a pont, ahol a régió nyelvei szembekerültek egymással. Nem volt meg minden esetben a lehetőség arra, hogy a nagyobb birodalmakba, főként a soknemzetiségű Habsburg Birodalomba tagolódott nemzetek tovább lépjenek a saját státustervezésük területén, noha a nemzeti ideológiai háttér egyre erősebb motivációt jelentett. A magyaroknak sikerült elérniük, hogy a nyelv a Magyar Királyság területén 1844-ben hivatalos legyen — ez azonban nemcsak azzal járt, hogy a közigazgatásban, törvénykezésben, oktatásban bevezették a magyarnyelvűséget, hanem azzal is, hogy szembekerültek egy korábbi gyakorlattal. Már nem voltak egyenrangúak a korábban csak a latinnak és a német hivatalos használatának alárendelt nyelvek, hiszen az egyiknek sikerült kiemelkednie. A nyelvtervezés folyamata nemcsak a mindenkori szűkebb tervezői körök gondolkodását befolyásolja, hanem az elterjesztés folyamatának eredményeként idővel a nyelvközösség s 213 "
