Oldal 211 [211]
OCR
A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG EGYETLEN URÁLI NYELVE: A MAGYAR megengedőbb Verseghy Ferenc vagy a költőként ismert Vörösmarty Mihály, aki jelentős részt vállalt az akadémiai helyesírási szabályzat (1832) és a magyar nyelv rendszerét áttekintő akadémiai nyelvtan (1847) kidolgozásában. MAGYAR HELYESIRÁS SZORAGASZTAS’ FOBB SZABALYAL A" MAGYAR TUDÓS TARSASAG’ KDLONOS MASZNÁLATÁRA. 48. kép. Kazinczy 49. kép. Verseghy 50. kép. Az első Ferenc. Ferenc. helyesírási szabályzat. A nyelvújítás korszaka közel száz évig tartott: szimbolikus kezdő dátuma, amikor 1772-ben megjelenik Bessenyei György Ágis tragédiája című műve, és mint intenzív nyelvtervezési időszak, a Magyar Nyelvőr című folyóirat 1872. évi megjelenésével zárult le. Vitathatatlan, hogy minden nyelvújító, nyelvtervező mozgalom tudatos, irányított beavatkozást jelent a nyelv természetes életébe. A kiváltó ok — amint ez a neolatin és a szláv nyelvek vonatkozásában is pontosan megmutatkozott — mindig valamilyen társadalmi változás, aminek a nyelv az adott formájában nem tud megfelelni. A nyelvközösség elvárása viszont az, hogy az új igényeknek (szépirodalom, tudományosság, jog és közélet) a saját nyelve feleljen meg, nem pedig egy külső presztízsnyelv. A különböző nézetek képviselői a 18-19. század fordulóján egy dologban értettek egyet: abban, hogy a nyelv kérdése nemzeti ügy, sőt a magyar nemzet fennmaradása múlik a munkájuk sikerességén. A módszerek tekintetében viszont már nem volt egyetértés: abban, hogy milyen mértékben és hogyan célszerű magyarosítani a más nyelvekből, de leginkább a latinból és a németből átvett szavakat. A neológusok — ahova eredetileg Kazinczy is tartozott — a purizmus, a magyarosítás hívei voltak, emellett támogatták a régi szavak felüjitäsät es a täjszavak mind szélesebb körben való elterjesztését. Az ortológusok pedig — így a Debreceni Grammatika (1795) + 209 +
