Seite 171 [171]
OCR
A TÉRSÉG NYELVTERVEZÉSEI A 19. században több ukrán nyelvtan is megjelent. Az elsőt oroszul írta Oleksij Pavlovskyj (1818), és Szentpéterváron adták ki — egyben ez volt az egyetlen ukrán nyelvtan, ami a 19. századi Oroszországban elhagyta a nyomdát. Lengyelország szétosztása után a Habsburg Birodalomhoz tartozó Galíciában németül lehetett leginkább nyugatukrán grammatikákat olvasni." Szótárak is készültek, bár jóval később, mint ahogy a többi kelet-közép-európai nyelvnél történt. A galíciai Lembergben 1885-86-ban adtak ki egy kétkôtetes német-ukrän (rutén) szótárt." Ezek az előzmények, valamint a népnyelven kiadott tankönyvek kis lépésekkel vitték mindig közelebb az ukrán nyelvet a közös normához, ahhoz a változathoz, amit ma irodalmi nyelvként ismerünk. Mivel azonban a helyi, hol ruszinnak, hol ruténnak nevezett nyelv is megjelenik a szótárakban, illetve közvetítő nyelvként, azt mondhatjuk, hogy a ruszin és az ukrán nyelv kidolgozása több szálon összekapcsolódott, mielőtt végérvényesen szétvált volna. Az egységes ukrán sztenderd és a kodifikált helyesírás létrejötte a 20. század húszas éveire tehető, amikor Harkivban megjelent az első helyesírási szabályzat.?? Azonban, amikor megjelent az új hatalom, a Szovjetunió, fokozatosan ugyan, de ismét megváltoztatta a nyelvi térképet, így az orosz lett a magas presztízsű nyelv, egyben a szovjet állam közös nyelve. Nem volt kérdés, hogy az ukrán sztenderdnek is ehhez kell igazodnia, így a nyelvtanokban a fonetikától az alaktanon át a szintaxisig az orosz változat lett az irányadó. Létrejött tehát a sztenderd, de nem a maga természetes útját járva, hanem egy külső erő hatására formálódva. Ukrajna 1991-es függetlenné válása óta pedig újra azzal próbálkozik az ukrán nyelvésztársadalom, hogy önállósága hangsúlyozása érdekében minél inkább távolítsa az ukrán nyelvet az orosztól. Bevezető a déli szláv nyelvek csoportja elé A következő fejezetekben azt a folyamatot tekintjük át, amelynek során a szerb, a horvát és a szlovén nyelv sztenderd változata létrejött. Erre a térségre több közös kelet-közép-európai sajátosság is jellemző: így a keleti és a nyugati egyházi kultúra hatása, az óegyházi szláv nyelv szerepe, a magyar szomszéddal való állami és történelmi kapcsolatok, az olasz és a török, majd az osztrák fennhatóság, a sztenderd alapját képező déli szláv nyelvjárás-kontinuum, a népnyelv és az irodalmi nyelv kettőssége a sztenderd létrehozásának vallási és identitásbeli 240 Uo. 41 Uo., 372. 2 Uo. s" 169 "
