Seite 168 [168]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG első, irodalminak nevezhető, ugyanakkor mind orosz, mind egyházi szláv, mind helyi népnyelvi elemeket tartalmazó nyelvváltozat, amit az első világháború végéig használtak. GRAMMATICA SLAVO-RUTHENA. SEU VETERO-SLAVICAE, ET ACTU IN MONTIBUS CARPATHICIS PARVO-RUSSICAE, CEU DIALECTI VIGENTIS LINGVAE. EDITA MICHAELEM LUTSKAY PAROCHUM ET V. A. DIACONUM UNGHVARIENSEM. ACTUALEM SERENISSIMI PRINCIPIS ET DUCIS DE LVCA CAPELLANVM AULICUM. $e BUDAE TYPIS REG. UNIVERSITATIS PESTIENSIS. 1830. 25. kép. Lutskay Mihály ruszin nyelvtanának címlapja. A ruszin nemzeti és nyelvi önállóság eszméjének egyik kiemelkedő képviselője volt pályája kezdetén Avgusztin Volosin (Volosin Ágoston) görögkatolikus lelkész is, aki elsősorban a helyi nyelvjárásokra építette számos kiadást megért Gyakorlati kisorosz (rutén) nyelvtanát (1907), emellett az iskolai tankönyveket is átdolgozta ruszinra. Ez a módszer a többi nyelvnél is előfordult, például a magyar államnyelvtanítás céljára készített tankönyvek magyarázatát a helybéli tanítók igazították a helyi nyelvváltozatokhoz. A történeti Magyarország igyekezett a ruszinokat támogatni irodalmi nyelvük fejlesztésében, és kihasználva a lakosság , magyaroroszságát" inkább a nyugathoz közelíteni — ezzel is ellensúlyozni a belső nyomást." Nem könnyítette meg a ruszin nyelvtervezési próbálkozásokat az orosz és az ukrán nyelvvel (és persze a hatalommal) való állandó versengés és az etnikai 235 Ennek egy érdekes mellékága volt az, hogy ahagyományos, oroszok és ukránok által is használt cirill betűs írás helyett 1915-ben a magyar kultuszminisztérium a latinra való áttérést szorgalmazta. Ennek azonban számos asszimilációra utaló jegye volt, pl. a magyar eredetű átvételeket, településneveket a magyar helyesírási szabályok szerint kellett írni (Uo., 102—105). s 166 "
