OCR
A TÉRSÉG NYELVTERVEZÉSEI oldalas könyv a magyar származású Hedvig királynénak készült, a címe: Psatterz florianski (1399). A reneszánsz idején, a 15. században számos lengyel nyelven írott mti keletkezett, így a szentek legendái, vallásos és világi (lovagi) költészeti alkotások és egy társadalmi szempontból érdekes mű: Jan Ostoróg elmélkedése a köztársaságról, a világi és egyházi hatalomról. Ebben fordul elő először utalás a lengyel nyelv védelmére. A kiváltó ok az volt, hogy a szerző a nemzeti méltóság sérelmeként élte meg a német nyelvű prédikációk térhódítását.?? Az első nagyszabäsu, 4272 lexikai egységet tartalmazó szótár 1532-ben készült el Bartolomieyz Bydgoszczy munkájaként, majd 1563-ban az első teljes protestáns fordítás is napvilágot látott, ez a Biblia Brzeska — vagy a mecénás családról Radziwittbibliaként ismert alkotás. Ha összetettsége, nyelvi, stilisztikai igényessége miatt az európai kultúrákban ezt a munkát tekintjük a sztenderdizáció egyik fontos mérföldkövének, akkor innen számíthatjuk a lengyel nyelv egységesítésének a kezdetét is. Ez nem jelenti azt, hogy a különböző népnyelvek, a nyelvjárások háttérbe szorultak volna, hiszen a történelmi helyzet, az önálló államiság többszöri elvesztése lassította az egységesítési terveket, viszont a nyelv a maga változataiban nagyobb akadályok nélkül tovább élhetett. A kelet-közép-európai művelődés történetében az egyik lengyel városnak, Krakkónak kiemelkedő és minden a térségben érintett nyelvre, kultúrára kiterjedő hatása lett. Ez részben az 1364-ben alapított Studium Generale-nak — a későbbi Jagelló Egyetemnek -— volt köszönhető, ahol a peregrináció időszakában számos külföldi diák is megfordult, részben a könyvnyomtatási műhelyek játszottak szerepet, amelyekben számos nyomdász tanulta a mesterséget, köztük magyarok, például Misztótfalusi Kis Miklós is. Ha a modern nyelv létrehozásának tervezési állomásait keressük, akkor ugyanazokban az években kell ezeket keresgélnünk, amikor a többi kelet-közép-európai országis létrehozza az értelmező szótárait, akadémiai nyelvtanát, helyesírását, kialakítja a saját nyelvéhez és az idegen nyelvekhez való viszonyát — előtérbe helyezve immár az anyanyelv kiművelését. Bogumit Samuel Linde hatkötetes értelmező szótárának első kötete, a Stownik Jezyka Polskiego 1807-ben jelent meg, azután pedig 1814-ig a többi is. A helyesírási alapelveket 1830-ban dolgozták ki, az első akadémiai igényű nyelvtan pedig 1887-ben Adam Antoni Kryúski munkájaként jelent meg Gramatyka jezyka polskiego címmel. 25 D. Molnar Istvan: Lengyel irodalmi kalauz. A kezdetektől 1989-ig, Budapest, Széphalom Könyvműhely, 1997. * 161 +