OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG 1756-1757-ben jelent meg az első , szlovák" nyelvű biblia, a kamalduli szerzetesek kiadásában, amely valójában sajátos nyelvezettel rendelkezett, ún. , kulturális nyugatszlovákiai nyelvjárásban" íródott. Az első kifejezett próbálkozás a szlovák nyelv megteremtésére a kamalduli szerzetesek szótárkiadása — Syllabus dictionarii latinoslavonicus (ún. , Kamalduli szótár") — 1763-ban, amely szintén a , kamalduli nyelvezettel" íródott. A szerzetesek nyelvteremtési szándéka nem terjedt el, talán azért sem, mert nyomtatásban nem jelent meg és ezzel együtt nem történt meg a nyelvtan részletes kidolgozäsa.?'° A szloväk irodalmi nyelv kialakuläsa tipikus peldäja annak, hogy nem szükseges önálló ország a nyelvi öntudat és a sztenderd nyelvváltozat létrejöttéhez. Ez a folyamat a 17. század végén, 18. század elején már világosan látható: a szlovákok lakta vidékekre vonatkozóan megjelenik a Slovensko elnevezés, lassan visszaszorul a hungarus identitás, és átadja a helyét a szláv összetartozásnak, illetve a szlovák nemzettudatnak. Az első tervező: Anton Bernolák (1787) A szlovák nyelvtervezési folyamatot a többszöri újrakezdés és a különféle kötődésű csoportok közötti nézetkülönbség jellemezte. A fő ellentét abból adódott, hogy az egyik csoport a szlovákokat önálló szláv törzsnek tekintette, tehát külön nyelvet is feltételezett, ezért ők a nyelvtervezés során is olyan szlovák nyelvjárásokat választottak kiindulópontként, amelyek távolabb esnek a cseh nyelvtől. A másik irányzat pedig a szlovák és a cseh népcsoportot egyetlen közös szláv törzsnek tartotta, amelynek nyelvi szempontból a szlovák csak egyik nyelvjárását jelentette. A sztenderdizálási törekvésekre ez a nézetkülönbség úgy hatott, hogy ennek az irányzatnak a képviselői a cseh nyelvhez közeli, nyugatszlovák nyelvváltozatot tartották követendőnek." Látható, hogy e nézetkülönbségben is megjelenik a dialektuskontinuumhoz való eltérő viszonyulás, az elutasítás, illetve az elfogadás. Az első tudatos nyelvtervező az első csoporthoz tartozó Anton Bernolák (1762-1813) volt, aki a 18. század utolsó harmadában egy latinul írt munkában (Grammatica Slavica, Poson, 1790) próbálta összefoglalni a szlovák irodalmi nyelv lényegét. A szláv összetartozásból indult ki, de a szlovák nyelvnek ezen belül kiemelt szerepet tulajdonított: úgy vélte, hogy leginkább a szlovák őrizte 206 Kőmíves: A szlovák nyelvújítás, 55. 207 Nábélková: Ihe Czech-Slovak Communicative and Dialect Continuum, 140-184. * 152 ¢