Page 145 [145]
OCR
A TÉRSÉG NYELVTERVEZÉSEI használatos (spisovná cestina), a másik a szóbeli közlésekben mindenki által használt , köznyelvi" (obecná cestina) változat. A kettő között főként mondatszerkesztési és stílusbeli különbségek vannak. A cseh irodalmi nyelv történetébe bepillantva látható, hogy nem egyenletes fejlődésről van szó, hanem egy korai, 16. századi és egy arra hosszú kihagyás után újra felépített 19. századi sztenderdről. Az első még az előtt jött létre, hogy a mai értelemben vett államnyelvi szerepe lehetett volna, noha 1615-ben a rendi gyűlés határozott arról, hogy a cseh töltse be a hivatalos nyelvi szerepet. Néhány évvel ez után azonban bekövetkezett a nyelv és a kultúra fejlődését hosszú időre visszavető fehérhegyi csata (1620). Ez a történelmi esemény a magyar mohácsi vészhez hasonlóan szimbolikus szerepet tölt be a cseh gondolkodásban. Az akkor elszenvedett vereség magával hozta a cseh önállóság elvesztését, a Habsburg uralom kezdetét, valamint a cseh szellemi életben addig fontos szerepet betöltő protestantizmus vereségét is. 1627-ben bevezették a németet mint második hivatalos nyelvet a cseh tartományban, egy évvel később pedig a morva területeken is. A cseh nyelv az alsó néprétegek lenézett nyelve lett, vagy éppen eretnekséggel is vádolhatták, aki túlságosan ragaszkodott hozzá." Ezek az események egészen a 18-19. század fordulójáig tartó törést okoztak a nyelv életében is: a 17. század első feléig magas presztízsű cseh kiszorult az arisztokrácia nyelvei közül. A nemesi beszélőközösség önkéntes nyelvcserét hajtott végre, körükben a cseh nyelvet a német váltotta fel a kommunikáció legtöbb színterén, ami egyben az új hatalomhoz való lojalitás kifejezője is lett. Kisebb mértékben ugyanebben a társadalmi rétegben az Európában akkor divatos francia is szerephez jutott. A cseh a modern nemzetállamok és államnyelvek megteremtése idején szerezte vissza az elveszített pozícióját. Az ezt megelőző visszaszorulás azonban nem jelenti azt, hogy a cseh nyelv megszűnt volna, hiszen népnyelvként a társadalom szélesebb rétegeiben tovább élt. Csehország nyelvi környezetére azonban a csehnémet diglosszia típusú kétnyelvűség lett jellemző: az oktatásban, a hivatali élet, az ipar, valamint a polgári és arisztokrata családok számára a német vált az elsőnyelvvé, a parasztok, jobbágyok számára pedig megmaradt a cseh. A kontinuitást ők, a jogokkal nem rendelkező társadalmi csoportok tagjai biztosították, és amikor a történelmi helyzet a 18. század közepétől, Mária Terézia oktatási rendelete (1747) nyomán változott, valamint megkezdődött a cseh nemzeti ébredés első korszaka, volt mire támaszkodniuk a nyelvtervezőknek. 187 Ring Éva: A cseh nyelv helyzete, in Ring Éva: Államnemzet és kultúrnemzet válaszútján, Budapest, Eötvös, 2004, 67. s 143 "
