Oldal 133 [133]
OCR
A VERNAKULÁRIS NÉPNYELVEKTŐL A NEMZETI NYELVEKIG a közös kötődés, Svetozar Hurban-Vajansky, Octavian Goga, Mikszáth Kálmán, Ljudevit Gaj, Muxauao Butxosuh / Vitkovics Mihály és mások munkáiban. Fried István alábbi sorai rövid áttekintést adnak a nemzettudat változását reprezentáló, leginkább németül megjelent munkákról: Az 1830-as évek látványosan jelzik a nemzetfogalomban beállt változásokat.1832-ben megjelent Ján Kollár eposzának, a Slávy dcerának (A dicsőség lányának) harciasabb, bővített változata, 1833-ban jelenteti meg a szlovák Samuel Hoié már címével sokat mondó, a vélt és a valóságos nemzetiségi sérelmeket, egyben új nemzetelképzeléseket hangoztató röpiratát: Sollen wir Magyaren werden? (Magyarokká kell-e lennünk?). 1838-ban adja ki a horvát Janko Dra$kovié nemzeti tetteket, nemzetieskedést, nyelvi tudatot sürgetö brossüräjät Ein Wort an Illyriens hochherzige Töchter über die ältere Geschichte und neueste Regeneration ihres Vaterlandes (Egy szö Illiria szebb keblü hölgyeihez a régi történelemről és a haza újabb regenerációjáról) címmel, 1836-ban kezdik kiadni a cseh történész, FrantiSek Palacky cseh történetének (Geschichte von Böhmen - Csehország története) német nyelvű változatát, amelyben szintén körvonalazódik az új, nyelvi alapozású nemzetfogalom, az 1830-as évek elején sorra napvilágot látnak a Kritikai Lapok című folyóiratban Bajza József és Toldy Ferenc polémiái, itt számolnak le (vagy kísérlik meg a leszámolást) magyar szerzők hungarus elképzeléseivel. Mindezekben a művekben a nemzeti karakterisztikum hangsúlyozása a cél, és ezáltal ama népegyéniségnek körvonalazása, amelynek be kell töltenie hivatását a történelemben olyképpen, hogy a lehetőségig kifejleszti önmagát. A differenciálódás, a nemzetté válás ideológiáját fogalmazzák meg szerzőink."?? A 19. és 20. század fordulóján, amikor az első külföldi egyetemi magyar oktatóhelyek alakultak, újra fontos szerepet játszott a nem magyar anyanyelvű értelmiség körében az ország területén használatos nyelvek ismerete, az együtt élő kultúrák tisztelete, sőt, a magyar kultúra megismertetésének szándéka a külföldiekkel. A hungarus tudat eredeti formája és tartalma végleg eltűnt, de megmaradt belőle egy lényeges összetevő: azok az értelmiségiek, akik vegyes nemzetiségű családból származtak, vagy etnikailag vegyes területen nőttek fel, több nyelvben és kultúrában is otthon voltak, hovatartozásukat pedig a lokális kötődés határozta meg, hatékonyan tudtak hozzájárulni a magyar kultúra külföldi megismertetéséhez. A fentiek alapján nem lehet egyenlőségjelet tenni a lokális jellegü hungarustudat (igy, egybeirva, jelezve a fogalom egyediségét) és a nyelvi alapú magyarságtudat közé. 182 Fried István: Kelet- és Közép-Európa között. Irodalmi párhuzamok és szembesítések a keletközép-európai irodalmak köréből, Budapest, Gondolat, 1986, 78—79. s 131 "
