Page 111 [111]
OCR
NYELVEK HÍDSZEREPBEN fejlesztésére vonatkozó elképzelést nacionalizmusnak bélyegzett, és igen keményen büntetett is." A nacionalizmussal vádolt nemzeti értelmiséget igyekezett a hatalom eltüntetni, a megfélemlítés egyik velejárója, eszköze pedig az volt, hogy egyre több orosz tannyelvű iskolát hoztak létre, így már gyermekkorban is elindulhatott a nyelvcsere. Ez a politika érvényesült a Szovjetunió egész területén, de a szovjet birodalom szétesése után elindult nyelvélesztés sikeressége bizonyította (pl. Udmurtiában), hogy ebben az esetben sem volt hatékony a központi hatalom nyelvének erőszakos elterjesztése. A második világháború után kötelező nyelvként vezették be az oroszt a Szovjetunió felügyelete alá tartozó térség, a , keleti blokk" országaiban (Románia kivételével). Kezdetben nem voltak felkészült tanárok, akik minden iskolatípusban minden tanórát meg tudtak volna tartani, és maga az oktatási tartalom is erősen a politika hatása alatt állt, tehát egyáltalán nem volt motiváló sem a diáknak, sem a tanárnak. Természetesen az új hatalommal való szembenállás sem kedvezett a nyelvtanítás sikerének, mivel az orosz nyelv nem Tolsztoj vagy Dosztojevszkij nyelvét jelentette, hanem Leninét, Sztálinét, Rákosi Mátyásét — tehát a diktatúráét. De nemcsak a politikai ellenérzések és a kevésbé hatékony oktatási módszerek miatt nem lett az orosz nyelvből kelet-közép-európai lingua franca, hanem azért sem, mert negyven éven keresztül nem volt élő kapcsolat a nyelvtanulók és az anyanyelvi beszélők között, miközben a lehetőség adott lett volna rá, nem úgy, mint a latin esetében, ahol már nem voltak a nyelvnek anyanyelvi beszélői. Ellenpéldaként lehet megemlíteni a volt szovjet tagköztársaságokat, egyebek között a balti államokat, ahol az őshonos lakosság mellé folyamatosan telepítették az orosz anyanyelvűeket, és így létrejött a beszélők között az a közvetlen kapcsolat, ami a Szovjetunió határain túl nem volt jellemző, ott viszont az őslakosok ezt valódi kényszerként élték meg. A szovjet tagköztársaságokhoz hasonlóan, Kelet-Közép-Európában is leginkább a politikában és a kereskedelemben, pontosabban a szovjet érdekövezet nemzetközi politikai, katonai és gazdasági szervezeteiben töltött be az orosz közvetítő nyelvi szerepet a birodalom fennállásáig. Van azonban folytonosság, tekintettel Oroszország nagyhatalmi státusára: napjainkban is az ENSZ és az Európa Tanács egyik hivatalos munkanyelve az orosz. Emellett — tekintettel az Unió területén élő 5 millió körüli orosz anyanyelvű lakosra, 2011-ben elindult egy kezdeményezés Oroszországból, hogy legyen az orosz is az Európai Unió hivatalos nyelve, ez azonban egyelőre nem valósult meg. Az orosz nyelv presztízsére valószínűleg negatív hatással lesz Oroszágország Ukrajna ellen 2022. február 24-én elindított háborúja. 159 Pusztay János: Nyelvi helyzet, nyelvi tervezés a kis uráli népek körében, Szombathely, Savaria University Press, 1997, 53. s 109 "
