Page 110 [110]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG párhuzamosan terjedt a német, majd a 20. század első felében, a második világháború végéig a leginkább tanított idegen nyelv lett az iskolákban. Hatékonyságát és a nyelv presztízsét bizonyíthatja az a tény is, hogy a 19. és 20. század fordulóján született, középfokú végzettséget szerzett kelet-közép-európai polgárok számára a német lett a leginkább ismert és használt idegen nyelv. Ezt a pozíciót a második világháború után elveszítette, és csak az 1989-es rendszerváltás után sikerült visszaszereznie, amikor az addig kötelező orosznyelvoktatás helyét első idegen nyelvként ismét a német (vagy az angol) vette át a középiskolákban. A német nyelv a 19. század utolsó harmadától a második világháború végéig töltött be regionális közvetítő nyelvi szerepet, és a kelet-közép-európai térség polgári vagy középiskolát végzett cseh, szlovák, lengyel, horvát és magyar lakosaira volt jellemző a használata. A 20. század végére azonban a rendelkezésre álló adatok szerint jelentősen alulmaradt az angollal folytatott versenyben: az Eurobarometer 2012. évi felmérése alapján nyelvtanulóinak aránya mindössze 1196 az angolt választó 3896-kal szemben, és visszaszorult annak ellenére, hogy az Európai Uniónak nemcsak hivatalos, hanem munkanyelve is volt, amíg létezett ez a kategória, Közép-Európában pedig évszázadokon át vezető szerepet töltött be. Az orosz nyelv Az orosz nyelv szintén csak korlátozottan nevezhető lingua francának, mert általánosan nem terjedt el Európában, és csak bizonyos részterületen töltötte be a nemzetközi közvetítő nyelv szerepét. Az egyik terület, ahol fontos szerepet játszott az orosz, a Szovjetunió, a másik pedig a kelet-közép-európai, úgynevezett »keleti blokk” országai, de hatókörét, presztízsét és hasznosságát tekintve jelentősen eltér a nyelvországtól (Oroszországtól) és az azzal föderációt alkotó országoktól. A Szovjetunió megalakulása után az Orosz Föderáció vezető hatalomként szerepelt, és ennek velejárójaként kiemelt szerepe lett az orosz nyelvnek a tagköztársaságok közötti hivatalos, politikai, gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokban. Ugyanakkor az egyes köztársaságokban nem volt hatékony az orosz nyelv tanítása, presztízse is elmaradt a központi szándéktól, tehát az egyes beszélőközösségekben még a térképen ábrázolható, és a kommunizmus mellett az orosz nyelvvel azonosított országokban sem tudott teljes értékű közvetítőként elterjedni. Kivételt jelentettek ez alól az Orosz Föderáció területén élő nyelvi kisebbségek, így pl. a kis finnugor népek, amelyek még az 1920-as, 30-as években megpróbálkoztak a saját nyelvi tervezéssel, de a folyamatot megakasztotta a moszkvai központi akarat, amely minden, a nemzeti nyelv és kultúra megőrzésére, + 108 +
