Page 109 [109]
OCR
NYELVEK HÍDSZEREPBEN regionális és időszakos jellegű volt, lingua franca szerepe pedig nem a nemzetközi társadalmi igényre vezethető vissza, hanem egy birodalom homogenizáló politikájához volt köthető. Már a 16. században, a Habsburg Birodalom erősödésével párhuzamosan jelentkezik a német birodalmi főnyelv elterjesztésének igénye a keleti és déli érdekövezetben, különösen a csehek, a szlovákok, a lengyelek, a magyarok, a horvátok és a szlovének lakta vidékeken, tehát leginkább a Kárpát-medencében. Az első lépést ennek érdekében I. Ferdinánd Habsburg uralkodó tette meg, amikor a mohácsi csata elvesztése után (1526) segítséget ajánlott a magyaroknak a törökök elleni küzdelemben, de nem önzetlenül. Ajánlata nyelvi vonatkozása az volt, hogy bevezette a német vezényleti nyelvet a hadseregben, később a közigazgatásban is meghatározóvá vált a német nyelv — először csak a latin mellett, azután azt felváltva." Kétszázötven évvel később, a nyelvi-etnikai tudatosság épülésének újabb szakaszában a Habsburg Birodalom népei II. József 1784-es nyelvrendeletét a nemzeti nyelvek elleni agressziónak, a nyelvi asszimiláció első lépésének tekintették. Abban igaza volt a felvilágosult abszolutista uralkodónak, hogy a latin lingua franca helyett másra volt szükség, mert már nem tudta betölteni a hivatását egyik hagyományos színterén sem, viszont a császár egyedül a német nyelvben látta azt a szervező és összetartó erőt, amelyet a birodalom stabilitásának egyik feltételének tekintett. A tervét igen gyorsan, türelmetlenül akarta megvalósítani egy megváltozott nyelvideológiai környezetben. A németnek ilyen módon ugyanazt a szerepet szánta, mint amit a latin töltött be a 18. századig, csakhogy közben a nemzeti mozgalmak nemcsak elindultak, hanem meg is erősödtek, és egy új birodalmi közvetítő nyelv bevezetése szembement a nyelvhasználatra is kiterjedő nemzetépítési törekvésekkel. Ugyanakkor van egy másik tényező is, ami az uralkodói módszerrel ellentétben inkább elősegítette a német nyelv természetes elterjedését, regionális közvetítő nyelvvé válását a kelet-közép-európai térségben: ez a németek 11-12. században megkezdődött szétvándorlása. A cseh, a magyar és a horvát államalapítás óta igen jelentős számban költöztek ezekre a területekre német népcsoportok, és nemcsak homogén falvakat hoztak létre, hanem etnikailag vegyes településeken is éltek csehekkel, morvákkal, szlovákokkal, magyarokkal, románokkal, déli szláv népekkel együtt. Településeik fejlettek voltak, fontos részt vállaltak az iparosításban, a városi kultúra kialakításában. Nyelvük és kultúrájuk presztízse magas volt. 1718ban a felső-magyarországi Lőcsén Bél Mátyás megírta az első német nyelvkönyvet az iskolások számára, ami azt bizonyítja, hogy valós társadalmi igény jelent meg a környezet nyelvének szervezett megismerésére. A latin kiszorulásával 158 Nádor Orsolya: Nyelvpolitika. A magyar nyelv politikai státusváltozásai és oktatása a kezdetektől napjainkig, Budapest, BIP, 2002, 53. s 107 "
