Seite 107 [107]
OCR
NYELVEK HÍDSZEREPBEN EURÓPA REGIONÁLIS ÉS IDŐSZAKOS KÖZVETÍTŐ NYELVEI Vannak olyan közvetítő nyelvek, amelyek nem terjednek túl egy kontinens határain, hanem leginkább egy-egy birodalomhoz és időszakhoz köthetők. Ebből következik az, hogy ezek a nyelvek addig tölthetik be a hídszerepet, ameddig a központi hatalom erős. A birodalmak megszűnésekor vagy meggyengülésekor a nyelv hatóköre is csökken. Felmerülhet persze a kérdés, hogy tekinthető-e közvetítő nyelvinek az a helyzet is, amikor a gyarmatosító a meghódított területek őslakosságának a nyelveit visszaszorítja, és a magáét teszi a helyébe. Értelmezésünk szerint a közvetítő nyelv elfogadása az érintett nyelvközösségek oldaláról önkéntes, presztízse magas, emellett a hatóköre — az angol kivételével — csak egy szűk társadalmi rétegre terjed ki, ezért a gyarmatosítást nem soroljuk ide. A francia nyelv A diplomácia nyelveként is használt latint a 16. század folyamán fokozatosan váltotta fel egy erősödő, tudatosan kidolgozott neolatin nyelv, a királyi udvar által használt francia. Már 1539-ben megszületett az a rendelet, amely előírta Franciaországban a francia nyelv használatát a jog és közigazgatás területén." Tíz évvel később, 1549-ben pedig megszületett az első nyelvművelő (nyelvtervező) munka is Joachim du Bellay francia költő tollából (Défense et Illustration de la langue francaise / A francia nyelv védelme és dicsérete), amely nemcsak a francia nyelv kimunkálásáról szól, hanem arról is, hogyan lehet a presztízsét növelni, és minél szélesebb körben elterjeszteni a nemzetközi színtéren és Franciaország területén egyaránt. Ez az írás egyészt azért fontos, mert rámutat arra, hogy a saját terminológiával, kidolgozott gyrammatikával és helyesírással nem rendelkező nyelvek magukban rejtik a félreértelmezés lehetőségét, így nem alkalmasak egy magasabb társadalmi igény kiszolgálására. Másrészt pedig azért jelentős, mert a 16. század közepén megfogalmazza a sztenderdizált és kodifikált nyelv lényegét: a saját nyelvközösség számára is elfogadottá, magas presztízsűvé kell tenni a kiválasztott nyelvváltozatot ahhoz, hogy kiemelkedhessen a vele egy területen honos többi népnyelv közül, és hivatalossá válása ne csak papíron, hanem a gyakorlatban is megtörténjen. A francia udvar nyelve — az igen magasra értékelt francia kultúrával együtt — a tudatos tervezés és irányítás ellenére elég lassan, de biztosan terjedt az európai arisztokrácia körében. XIV. Lajos korában, 1714-ben jött létre az első francia 154 Csernusné Ortutay Katalin: Nyelvtörvények, elnemzetlenítés, História, XXIV. évf., 2002, 9—10, 36. * 105 +
