OCR
NYELVEK HÍDSZEREPBEN me BEVEZETÉS A HÍDSZEREPŰ NYELVEK ELÉ Kelet-Közép-Európa népei, országai az államalapítások óta Közép-Európa részének tekintik magukat: az államszervezet és a gazdasági rendszer és az egyház felépítése, működése a régiótól nyugatabbra fekvő államokéhoz hasonlóan alakult, egészen a második világháború végéig. A közösséghez való tartozásnak természetesen nemcsak politikai, gazdasági, katonai, hanem kulturális és nyelvi vonatkozásai is vannak. A római vagy a bizánci keresztény egyházhoz való tartozás meghatározta a kulturális dominanciát is, ami kihatott a két egyház által uralt terület egészére és az ott élő, sokféle etnikumú, saját hagyományokkal rendelkező népesség kultúrájának alakulására. Nyelvi szempontból meghatározó lett egészen a 18. század végéig a népnyelvek feletti, elsősorban írásban és a szakrális, oktatási, valamint államigazgatási és nemzetközi diplomáciai helyzetben használt közvetítő nyelv, a latin, illetve a bizánci egyházhoz kapcsolódó óegyházi szláv alkalmazása. A fejezetben a népek, nyelvek és kultúrák között hídszerepet betöltő, ún. közvetítő nyelveket vesszük sorra. Ezek egy részét az areális nyelvészet kutatási területének bemutatása során már említettük, de ebben a fejezetben a nyelvpolitikai szerepük is előtérbe kerül. A közvetítő nyelvek alkalmazását mindig az eltérő nyelveket beszélő, de egymással valamilyen okból kommunikációra kényszerülő közösségek igénye hozza létre és tartja életben. A nyelvi kompetencia a használati értéktől függően a nyelvtani és szókincsbeli egyszerűsítéstől és kizárólagos szóbeliségtől a legmagasabb államigazgatási és tudományos igényeket is kiszolgáló szó- és írásbeliségig terjedhet. Egy közvetítő nyelv tehát szolgálhatja két vagy több nép között a kereskedelmi kapcsolatokat, de betölthet szélesebb körű funkciót is: egy meghatározott kultúrkörben -— akár több országban, kontinensen is — lehet egy-egy korszakban az írásbeliség nyelve, a műveltség hordozója, a törvények rögzítésének eszköze. Lehet azonban egy szövetségi rendszer szimbóluma is: ilyen volt az orosz nyelv a második világháború után a rendszerváltásig a Varsói Szerződés katonai, illetve a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) szervezében részt vevő kelet-közép-európai országok többsége számára. Napjaink nemzetközi közvetítő nyelvei is ilyen feladatokat látnak el: részben kommunikációs eszközként «97 «