OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG nyelvészeti tudományág jelenik meg, és amelyek azt mutatják, hogy a jogászok, oktatáspolitikai szakemberek, szociológusok, történészek mellett a nyelvészek eredményei is hozzájárulhatnak a nyelv mint támogató vagy éppen diszkrimináló eszközként való felhasználásának megértéséhez. A nyelvpolitika mint kutatási terület a következő kérdések megválaszolását tűzi ki célul egy-egy terület vagy népcsoport középpontba állításával: mennyire kidolgozott a vizsgált nyelv, milyen mértékben alkalmas a szóbeli és az írásbeli nyelvhasználatra, vannak-e korlátai, mi jellemzi ezeket, és mi az oka, hogy léteznek? Milyen a nyelv társadalmi elfogadottsága? Hogyan viszonyulnak hozzá a dialektuskontinuumot alkotó etnikumok egyes csoportjai és az attól teljesen eltérő nyelvek beszélői? Milyen szerepe van vagy lehet az oktatásban, a tudományban, az államigazgatásban és a nemzetközi kapcsolatokban a népnyelvnek és a diglossziaviszony emelkedett funkciójú nyelvének? Milyen viszonyok jellemzik az adott országban honos, eltérő etnikumhoz tartozókat? Mekkora esélye van egy nyelvnek a fennmaradásra? Mekkora a nyelvközösség belső ereje, meg akarja-e tartani a nyelvét, vagy inkább a néhány nemzedék múltán már visszafordíthatatlan nyelvcserét választja? A nyelvpolitika terminológiai bázisa arra épül, hogy az államhatalom szabályozza a nyelvhasználatot nyelven kívüli, politikai eszközökkel, pl. nyelvtörvényekkel és rendeletekkel. A nyelvpolitika részben politikai, részben alkalmazott nyelvészeti szakterület, amely szimbiózisban létezik az anyanyelv, valamint a két- és többnyelvűség pszicho- és szociolingvisztikai természetét feltáró tudományterületekkel — és természetesen azokkal a társadalomtudományi ágakkal, amelyeknek az eredményeihez a maga eszközeivel, módszereivel tud hozzájárulni. A témára vonatkozó magyar és nemzetközi nyelvészeti szakirodalom menynyisége a nyolcvanas évek közepétől ugrásszerűen megnőtt, ma már nem lehet azt mondani, hogy a nyelvészek csak második vonalbeli eredményeket tudnak felmutatni a jogászok és a politológusok mögött. Ezt részben azok a nemzetközi szervezetek és közös kutatási projektek" segítik, amelyek például a veszélyeztetett nyelvekkel, a nyelvi kisebbségekkel, az oktatási és a nyilvános térben való nyelvhasználat kérdéseivel foglalkoznak, a következtetéseket pedig az egyes országok gyakorlatából vonják le és mutatják be a kisebb-nagyobb régiók, így KeletKözép-Európa számára. A nyelvpolitika Európában egyben biztonságpolitikai tartalommal is rendelkezik mindaddig, amíg az identitás alapja a nyelvi hovatartozás marad. Más kontinenseken a vallás, a törzsi szövetség, a szűkebb vagy 10 Meg kell említeni a hollandiai Frízföldön működő Mercator European Research Centre tevékenységét, főként a számos kisebbségi nyelv és nyelvi szituáció, attitűd elemzését. Ezek angol nyelven megtalálhatók a központ honlapján: Publications: Mercator European Research Centre (mercator-research.eu). + 76 +