Page 77 [77]
OCR
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP hivatalos nyelvi státust szerettek volna elérni. Ennek azonban nem kedvezett a 19. szäzadi Magyarorszäg nacionalista (nyelv)ideolögiäja es kisebbsegpolitikäja, amit mindvégig az elmélet és a gyakorlat közötti szakadék jellemzett: míg az asszimilációt szorgalmazó parlamenti felszólalások, majd a meghozott törvények, rendeletek sértették a többi nemzetiség egyenlőségi és autonómiatörekvéseit, a gyakorlatban ezek alig érvényesültek, még a vegyes lakosságú területeken sem tudtak érvényesülni (például hiába kellett volna magyarul tanítani egyes tantárgyakat, ha nem volt erre képes tanító a településen). Az elszakadási törekvések ugyanakkor reális veszélyt jelentettek, hiszen a központi országrészektől távolabb eső vidékeken a nem magyar nyelvű etnikumok voltak többségben, akik hiába várták nyilvános nyelvhasználatuk jogi biztosítékait, ráadásul a közigazgatási, oktatási rendeletek a 19. század utolsó harmadában inkább a meglévő jogi lehetőségek szűkítését tartalmazták." A történelmi áttekintést tartalmazó fejezetben olvasható néhány olyan konföderációs elképzelés, amelynek megalkotói próbálták kihúzni a méregfogat, nyelvi és közösségi jogokat, önálló, autonóm területeket biztosítva az egyre jobban forrongó nem magyar népességnek, de zárt ajtókra találtak a magyar politika irányítóinál. Amikor pedig az első világháború után megváltozott a térség hatalmi szerkezete, és az országhatárok is módosultak, az újonnan létrejött államok egyik első ténykedése az volt, hogy a korábbi államalkotó népcsoport — példánkban a magyar — nyelvhasználati és anyanyelv-oktatási jogait korlátozták. A nyilvános terekre vonatkozó nyelvhasználati megszorítások tehát a 19. század közepétől a nemzeti politika széles körben alkalmazott eszközei lettek, amit a területi integritásuk megőrzése érdekében használtak az államok a területükön élő nyelvi és etnikai kisebbségeikkel szemben. Erről az eszközről ma sem mondtak le, a rendszerváltásokat követően is számos esetben alkalmazták a kelet-közép-európai, de a balti országok is." A következőkben azokat a tudományos eredményeket tekintjük át, amelyeknek son köszönhetően a nyelvpolitika mint interdiszciplináris kötődésű alkalmazott 98 To., 94—125. 99 A témáról lásd egyebek között Nádor Orsolya -— Szarka László (szerk.): Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában, Budapest, Akadémiai, 2003; Bartha Csilla — Nádor Orsolya — Péntek János (szerk.): Nyelv és oktatás kisebbségben. Kárpát-medencei körkép, Budapest, Tinta, 2011; Horváth István — Tódor Erika Mária (szerk.): Nemzetállamok, globalizáció és kétnyelvűség, Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet — Kriterion, 2009; Csernicskó István: Megtanulunk-e ukránul? A kárpátaljai magyarok és az ukrán nyelv, Ungvár, PoliPrint, 2012; Mart Rannut: Több mint nyelvpolitika: a Szovjetunió Észtország ellenében, in Szépe György — Derenyi Andräs (szerk.): Nyelv, hatalom, egyenlöseg. Nyelvpolitikai irasok, Budapest, Corvina, 1999, 224-250; Sändor Klära: Nyelvtervezes, nyelvpolitika, nyelvmüveles, in Kiefer Ferenc (föszerk.): Magyar nyelv, Budapest, Akademiai, 2006, 958-995. +75»
