Seite 75 [75]
OCR
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP A 19. század elején a tömbben élő szlovák, román, horvát, szerb, ukrán stb. kisebbségeknél még az anyanyelvi dominancia volt a meghatározó, a magyar környezet (állam) nyelvén csak a legszükségesebb kommunikációra voltak képesek. Zárt közösségekben, kisebb településeken, főként falvakban éltek, ami segítette anyanyelvük megtartását, és számukra éppen az államnyelv bizonyult haszontalannak. Csak a század utolsó harmadában kezdődött meg a nagymértékű ipari fejlődés és városiasodás, amely megbontotta a homogén közösségeket, és elősegítette a természetes asszimilációt. A Kárpát-medence népeinek többsége az Osztrák-Magyar Monarchiában élt 1918-ig, ahol szintén ez a tendencia ment végbe, miközben a hatalmon lévők (a magyar országrészeken a magyarok) igyekeztek törvényekkel visszaszorítani a nemzetiségi nyelvekkel és a formálódó etnikai önállósággal kapcsolatos igényeket. A nemzetiségi sérelmeket okozó oktatási és közigazgatási intézkedések többsége hatástalan maradt, sőt annak ellenére, hogy nemcsak törvényeket hoztak, hanem megteremtették a közoktatásban a magyar mint környezeti és államnyelv oktatásának a szakmai-módszertani feltételeit is, a nyelvoktatás is eredménytelen volt. A változást, a fokozatos nyelvcserét a kultúra átalakulása, a korábbi zárt településrendszer felbomlása hozta el a kétnyelvűség elterjedése tekintetében is, nem pedig a közel száz éven keresztül hozott törvények. A 20. századi, különösen az első világháború utáni országhatár-változások a többségi-kisebbségi súlypontok megváltozásával, eltolódásával jártak együtt: a korábban többségben élő magyarok a környező országok kisebbségei lettek, a kisebbségből pedig többséggé, államalkotó nemzetté váltak a románok, szlovákok, szerbek, horvátok, szlovének. A magyaroktól szinte azonnal elvárták az új államnyelv ismeretét, a hiányokat pedig szankciókkal (pl. a munkahely elvesztése) büntették. Ennek ellenére ebben az első kisebbségi időszakban a magyarok nagy része egynyelvű maradt, hiszen ideiglenesnek gondolták az anyaországtól való leválasztásukat. Számukra csak a harmincas évek közepétől kezdődött el a kétnyelvűség anyanyelv-dominanciás korszaka. Az államnyelvek és a kisebbségi nyelvek viszonya több mint egy évszázada nem rendeződött megnyugtató módon Kelet-Közép-Európában. Ezzel a témával a nyelvi jogok és a nyelvpolitika kutatói foglalkoznak. A fő témakörök a nyelvek nyilvános használati tereivel kapcsolatosak, így a joggal, a közélettel, az ügyintézés nyelvének jellemzőivel, az oktatással, ezen belül a tannyelv, a tankönyvek nyelvével és a többség nyelvének megtanulásával összefüggésben jelennek meg elemző tanulmányok. A következőkben a nyelvpolitikáról mint alkalmazott nyelvészeti kutatási területről — és mint a kelet-közép-európai nyelvi régiót meghatározó állami tevékenységről lesz szó. + 73°
