Seite 74 [74]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG A makrokörnyezet vagy a mikrotársadalmi környezet hatására, valamint a hatalmon lévők nyelvpolitikai döntései nyomán biztosan dominánssá válik valamelyik nyelv. Ez lesz az egyén számára a leghasznosabb nyelv (L1), ezen lesz teljes a nyelvi kompetenciája, a másodnyelv (L2) egy vagy több kompetenciaterülete nem éri el ezt a teljességet, például mert nem tanult ezen a nyelven az iskolában, csak otthon használta. A másodnyelv családi kétnyelvűségi helyzetben vagy makrotársadalmi környezetben lehet akár az anyanyelv is, éppen ezért célszerű az első- és másodnyelv terminust használni anyanyelv helyett. Az egyének kétnyelvűsége befolyásolja a közösség nyelvi dominanciáját is. Persze mindez azokban a társadalmakban értelmezhető, amelyek rendelkeznek írásbeliséggel a beszélőközösség által használt nyelveken. A kelet-közép-európai országok idetartoznak. Az összefüggő tömbökben élő, ún. őshonos, közeli anyaországgal rendelkező kisebbségeknek megvan az esélyük az elsőnyelvi dominanciára, hacsak nem egy homogenizálásra törekvő, a kisebbségi nyelvek nyilvános használatát tiltó országban élnek. Az ugyancsak őshonos, de szórványkisebbségek viszont rövid idő alatt váltanak a többségi nyelvre, számukra ez lesz a meghatározó, tehát másodnyelv-dominanciás kétnyelvűekké válnak, és a következő nemzedékeknél már megtörténik a két nyelv közötti végleges nyelvváltás. A többségi hivatalos nyelv lesz számukra az oktatás nyelve, és ez lesz majd a munkanyelvük is. Igaz, a legtöbb esetben ez nem választás kérdése, hanem kényszer: a szórványvidékeken nincsen kisebbségi tannyelvű iskola vagy osztály, legfeljebb a diaszpórához hasonló hétvégi nyelvápoló foglalkozások, a használati értéket pedig kétségkívül negatívan befolyásolja, ha nem lehet anyanyelven szakmát tanulni, munkát vállalni. A területhez nem köthető (non-territorial) ún. transznacionális kisebbségek és nyelvek, amelyeknek nincs anyaországuk, több országban élnek hosszabbrövidebb ideig, még a szórványkisebbségeknél is kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. A kelet-közép-európai nyelvek közül az asszimilációhoz közeli jiddis és a romani tartoznak ide. A Kárpát-medence kisebbségei mindhárom csoportban megtalálhatók. A nyelvi jogaikért küzdő szlovákiai, ukrajnai és romániai magyar kisebbség határ menti és székelyföldi része, amely tömbkisebbségként él, még anyanyelv-dominanciás kétnyelvű csoportot alkot, a kis létszámú horvátországi és ausztriai magyarok, valamint a magyarországi szlovákok, románok számára fokozatosan az államnyelv használata vált elsődlegessé a nyílt színtereken, a térségben élő romák viszont a harmadik csoporthoz tartoznak. +. 72e
