Oldal 73 [73]
OCR
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP regionális (szepességi cipszerek, moldvai csángók), diaszpóra- (magyarországi görögök, kanadai romák) és szérvanykisebbségeket.*° Az őshonos kisebbségeknek elsődlegesen lokális és nyelvi identitásuk van. Nyelvi dominanciájuk a társadalmi környezettől, annak elvárásaitól, az etnikai településviszonyoktól, az iskolázottság mértékétől, a saját nyelven történő munkavállalási lehetőségtől, a nyelvük mindennapi presztízsétől és hasznosságától függően alakul ki. Ezek a tényezők befolyásolják, hogy felcserélő vagy hozzáadó típusú kétnyelvűség jellemzi-e majd a közösséget. Ezzel szemben a diaszpórában élő bevándorlók számára létkérdés a gyors alkalmazkodás az új országhoz, nemcsak társadalmi, hanem nyelvi szempontból is. Ez azt jelenti, hogy ha hosszú távon, esetleg véglegesre tervezik a tartózkodásukat az új környezetben, a felcserélő kétnyelvűség lesz rájuk jellemző, a befogadók nyelvét fogják átadni az újabb nemzedékeknek, és anélkül, hogy erre törvény kényszerítené őket, két-három generáció alatt lezajlik a teljes és önkéntes nyelvcsere. Más a helyzet azokkal a 20-21. századi új kivándorlókkal, akik csak meghatározott ideig maradnak. Ők az idegennyelv-tanulást a saját szempontjaik miatt fontosnak tartják, ugyanakkor azt is, hogy a gyermekeik egy idegen nyelvet minél magasabb szinten tudjanak, és minél kiteljesedettebb készségekkel rendelkezzenek. Ezzel párhuzamosan arra törekszenek, hogy az anyanyelv teljes kompetenciája megmaradjon, folyamatosan fejlődjék, és ne alakuljon át korlátozott, származásnyelvi kompetenciává. A nyelvek közötti egyensúly, illetve a nyelvi dominancia kérdése Kiegyensúlyozott (balansz) egyéni kétnyelvűség ritkán fordul elő, és nagyon tudatos fejlesztést igényel a családtól. Akkor alakulhat ki, ha a szülők mindegyike kezdettől a saját nyelvén kommunikál a gyermekével, és egészen addig tart, amíg a külső környezet (játszótér, óvoda, iskola) nyelvi hatása meg nem jelenik. Ha az első három évben elkezdődik a második nyelv elsajátítása, akkor a beszélők korai kétnyelvűek lesznek, később pedig ún. késői kétnyelvűséggel számolhatunk, ami nem függ az életkortól, a minőség, a nyelvi kompetencia azonban eltérő lehet az elsajátítás spontán jellege és környezete, valamint az irányított tanulás különbségei miatt. 95 Szarka László: A közép-európai kisebbségek tipológiai besorolhatósága, in Szarka László: Kisebbségi léthelyzetek, közösségi alternatívák, Budapest, Lucidus, 2004, 114-115. + 71°
