Seite 69 [69]
OCR
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP fordulójára kiemelt kutatási terület lett a nyelvtudományon belül, holott kezdetben csak a szociolingvisztika, illetve a pszicholingvisztika egyik részterülete volt. A Föld lakosságának többsége legalább két nyelven képes kommunikálni — nem is lehet ez másként, ha figyelembe vesszük, hogy a több mint hétezer nyelv számára alig 200 ország áll rendelkezésre." Az pedig, hogy minden nyelv egyenlő, elvben létezik csak, a gyakorlatban nem, és sok esetben éppen emiatt a nyilvános térben történő nyelvhasználat igénye ütközik az államok akaratával, törvényeivel, ez pedig akár nyelvi-etnikai konfliktusokhoz is vezethet. A két- és többnyelvűségnek is számos lépcsőfoka és minőségi változata van aszerint, hogy milyen társadalmi környezetben alakul ki, ott milyen szerepet töltenek be a beszélő által ismert nyelvek, végül fontos szempont az is, hogy milyen nyelvi kompetenciák jellemzik ezeknek a használatát. Ennek megfelelően sokféle meghatározást találunk a szakirodalomban. A maximalista álláspont szerint, amit főként Bloomfield képviselt, a kétnyelvűség két nyelv , anyanyelvi" szintű használatára való képességet jelent — bármit is jelentsen ebben az esetben az , anyanyelvi" szint. Vannak ezzel szemben olyan - túlságosan is megengedő — elképzelések, amelyek szerint kétnyelvűségnek tekinthető már az is, ha valaki a másik nyelvet akár szóban, akár írásban passzívan megérti, ide tartozik többek között Diebold és McNamara meghatározása." A középutat, egyben a legszélesebb körben elfogadott változatot Francois Grosjean 1992-es, a társadalmi interakciókra épített funkcionalista meghatározása jelenti, amely szerint , A kétnyelvűség két (vagy több) nyelv rendszeres használata, kétnyelvűek pedig azok az emberek, akiknek mindennapi életük során szükségük van két (vagy több) nyelvre, és ezeket használják is."" Ezt a meghatározást erősíti Borbély Anna is, ? de hangsúlyozza, hogy a kétnyelvű társadalmakat nem egységesen kétnyelvű személyek alkotják, hanem olyanok, akik az egyik vagy a másik nyelvet nem, vagy alig beszélik, vagy éppen egyformán jól ismerik és használják isa mindennapokban mindkettőt. Ideális esetben olyan nyelvi kompetenciaszintre van szükség mindkét nyelven, amely egy nem egynyelvű környezetben a beszélő számára lehetővé teszi a beszédhelyzetnek megfelelő, szabad nyelvválasztást, illetve biztosítja a beszédértést az érintett nyelveken. Viszont ezt számos tényező befolyásolja, például egy nyelvi kisebbség esetében a nyelvpolitikai környezet. A 89 Ez a szám nagyon nehezen meghatározható. Fellegi Tamás 2021-ben írt elemzésében az , önálló ország" kategóriáját elég bizonytalannak tartja. Az ENSZ tagállamok száma elfogadható lenne, de nem kötelező a tagság. Az elemzés linkje: https://novekedes.hu/elemzesek/hany-orszag-isvan-tulajdonkeppen-a-vilagon (Letöltés: 2023. február 7.) Bartha Csilla: A kétnyelvűség alapkérdései. Beszélők és közösségek, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999, 36. Uo., 38. Borbely: Ketnyelvüseg, 34-55. 9 Ss 9 2 9 Nv + 67 +
