Seite 60 [60]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG A szláv nyelvek már jelen voltak a Kárpát-medencében, amikor a magyar törzsek megérkeztek, de a 9. században még nem a ma létező önálló nyelvek formájában, hanem az akkor még nem differenciált, sok dialektusból álló ősszláv nyelvként került kapcsolatba a magyarral.? Ezért így, általánosságban szláv (ősszláv) — és nem korai horvát, szlovák stb. jövevényszavakként szerepelnek a nyelvtörténetben az együttélés első korszakában átvett lexikai elemek, annak ellenére, hogy magukat a szláv népcsoportokat is más-más hatások érték északon, keleten, délen és nyugaton, tehát valószínűleg kisebb-nagyobb mértékben eltérő kiejtésváltozatokban adták át a területükön honos szókincset. A magyar etnikum 9. század végi letelepedésétől kezdve a 12-13. századig az areális kapcsolatokat a szláv átadó és a magyar átvevő attitűd jellemezte, a 14. századtól azonban megfordult a folyamat, és megkezdődött a sokszor szláv eredetű, korábban átvett, de közben megváltozott jelentéstartalmú magyar szavak visszaáramlása. Az első szláv jövevényszavak az új életmóddal kapcsolatosan kerültek a magyarba, és főként az egyházi (kereszt, barát), az állami (pecsét, király) és a gazdasági élet (káposzta, széna, molnár) területéről, valamint a műveltség új elemeinek megnevezésére (konyha, ebéd, család) szolgáltak. Az átvétel idejére többnyire csak következtetni lehet, de például a nazálisok (-om, -on, -em, -en, pl. a gomba, rend szavakban) megléte arra utal, hogy a 12. század előtt történt a szó átvétele, mert ezt követően a magyarral érintkező nyelvekből eltűnt az -e /-9." Kniezsa István szerint a legnagyobb változást a lakóhely fogalmával összefüggésben élte meg a 9-10. századi magyarság. , A magyarság átmentette a régi korból a ház (eredetileg kunyhó, lásd finn kota), ajtó, küszöb, tető és fal szavakat, míg a többit a szlávból vette át: eszterha (strécha), szelemen (sléme), gerenda (greda), ablak (oblok), szoba (istbba), kamra (komora), pitvar (pitvor), pince (pivnica), udvar (dvor). A régi magyar lakás legfőbb berendezési tárgya a szőnyeg volt, amely ágyul is szolgált. Ehhez jött most az asztal (stol), lóca (lavica), polc (polica)"."" Az areális kapcsolatok azonban azt feltételezik, hogy nemcsak egyik nyelv hat a másikra, hanem kialakul az együttélés során valamilyen kölcsönhatás is. A szláv-magyar areális kapcsolatok jellemzője az, hogy míg kezdetben döntően a szláv átadás és magyar átvétel határozza meg a fő irányt, attól kezdve, hogy 1102-ben, Kálmán horvát királlyá koronázásával létrejött a horvát-magyar ® Zoltan András: A magyar-—szláv nyelvi kapcsolatok, in Sudár Balazs et al. (szerk.): Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés, Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2014, 205-210. 66 Bárczi Géza: Szláv jövevényszavak, in Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza, Budapest, Gondolat, 1985, 115-120. 7 Kniezsa István: Magyar-szláv nyelvi érintkezések, in Szekfű Gyula (szerk.): A magyarság és a szlávok, Budapest, Franklin, 1942; Reprint: Budapest, Lucidus, 2000, 141. e 58 e
