Oldal 57 [57]
OCR
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP jelentkezik. De ott volt a színjátszásban is, a német vidékekről érkezett mesteremberek nyelvhasználatában, sőt a magyar nyelvkönyvek elsődleges közvetítő nyelve lett. A latinnal szinte egy időben jelent meg a német nyelv a Kárpát-medencében, de a presztízse elmaradt attól: Magyarországon az első térítő papok, az első királyné, a bajor származású Gizella udvartartása jelentette az első kapcsolatot, de szinte minden kelet-közép-európai országban megtalálhatók voltak a német származású királyi vagy főnemesi házastársak. Ezt követően a betelepedés szinte folyamatos volt, különféle mesteremberek érkeztek, akik céheket, városokat alapítottak, ahol anyanyelvükön beszéltek. Néhány kiemelt történelmi időszakban, például a 13. században a tatárjárás után, illetve a 17. században a török kor befejeződése után összefüggő német etnikai tömbök jöttek létre a történeti Magyarország számos tájegységén. A német nyelv hatása megjelenik a legkorábbi latin írásbeliségben is, mivel német anyanyelvű szerzetesek végezték először az oklevélírás, a kódexmásolás feladatát, ezért a német dialektusok hatása egyértelműen kimutatható a kancelláriai helyesírás gyakorlatában, és a 19. században is még használt gótbetűs írásmód szintén nekik köszönhetően terjedt el. A német hatás megjelenik a betűk elnevezésében is (r - err; ábécé), ami eltér a latin betűzéstől. Mivel a német szerzetesrendek (pl. a ciszterciek) iskolákat is működtettek, kiejtésük, írásmódjuk a latin írásbeliség különböző szintjein is megjelent és fokozatosan terjedt. Azonban , egységes" német nyelvi hatásról sem a latin, sem a többi nyelv kapcsán nem beszélhetünk, mivel három nagy, egymástól jelentős mértékben eltérő nyelvjárási területről (alnémet, középnémet, felnémet) érkeztek az írástudók, a kolostorokat működtető szerzetesek, és dialektusuk természetes módon megjelent az általuk írott anyagokban is. A betelepülők között nemcsak a felső társadalmi rétegekhez tartozó nemesek voltak jelen, hanem iparosok és parasztok is, akik mesterségeket (kasznár, bognár), technikákat (hám, prés), ételneveket (perec) stb. honosítottak meg a legalsóbb néprétegek nyelvében is. Az átvett jövevényszavak jelentős része a mai magyar nyelvben is megtalálható, egy részük azonban eltűnt a hozzájuk tartozó tárggyal, fogalommal együtt, vagy kiszorította a nyelvújítás idején javasolt magyar szó. A német eredetű jövevényszavak nemcsak a magyarban, hanem a Kárpátmedence több nyelvében is megjelentek, így például északon, a Szepességben letelepült német iparosok, bányászok a magyar mellett a szlovák szókincset is gazdagították, az erdélyi szászok pedig a román szókincsre hatottak, igaz elég kis mértékben. A német többségű településeken már a 14. század második felében megjelent az anyanyelvű hivatalos írásbeliség, amit folyamatosan használtak a városi közigazgatásban, sőt még akkor is, amikor 1844-ben a magyar lett a 55 o
