Seite 55 [55]
OCR
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP (Maradék) - szerepeltetésének más oka volt: az oklevelekben, adománylevelekben pontosan meg kellett nevezni az érintett helyeket (település, dűlő, tó, folyó), valamint a személyeket is. Az egyik legelső magyar szórványemlék, a Tihanyi Alapítólevél (1055) egyik sorában: , feheruuaru rea meneh hodu utu rea” (Fehervärra menö hadütig’ /mäs olvasatban ’hadütra’) läthatö egy helységnév a hozzá tartozó, de még külön jelölt névutóval (később ebből a rea-ból lett a -ra/re rag), és az is észlelhető, hogy a latin betűkészlet nem felelt meg teljes egészében a magyar nyelv fonetikai rendszerének. A kelet-közép-európai latin betűs nyelvemlékek olvasása azért okoz nehézséget ma is, mert nem minden hangnak volt megfelelő betűjelölője a latin ábécében, emiatt nem tudjuk biztosan, hogyan hangozhatott a 13. vagy a 14. században egy-egy leírt szöveg. A latin grafémák megmaradtak alapkészletként a latin betűs írást választó nyelvekben, de kiegészültek a lágy mássalhangzókkal, fokozatosan elkülönült egymástól a c és a k, az s, sz, z, zs írása, valamint azokban a nyelvekben, amelyekben hosszú-rövid magánhangzópárok vannak, megjelentek a mellékjelek (pontok, vesszők) is." A magyarban és a többi kelet-közép-európai nyelvben is számos latin jövevényszó, sőt más nyelvek közvetítésével sok nemzetközi műveltségszó honosodott meg az oktatási rendszernek és írásbeliségnek köszönhetően, ráadásul a mód, ahogyan az egyes nyelvek beépítették ezeket, hasonlóak, bár nem egyforma ideig őrizték meg az átvételeket. Leginkább főnevekkel gazdagodtak (modus — mód), de vannak igék is (cantare — kántál, dirigere — dirigál), és az egyik leggyakrabban használt szavunk, a persze is latin eredetű (per se — egyedül, magától). A 16. századtól már olyan anyanyelvi terminusok is megjelennek, amelyek latin tudományos szavak tükörfordításaként honosodtak meg. A matematikában a nominatur a törtszám nevezőjét jelenti, amit a németek Nenner, a csehek jmenovatel, a horvátok nazivnik alakban használnak — mindegyik a , név" szó képzett formája (név > nevez > nevezö; Name > nennen > Nenner; jméno > jmenovati > jmenovatel). A grammatikäböl pedig az eset szöt emeljük ki, amelynek eredetije a latin casus, de a német Fall és a horvát padez megfelelők is az eséssel kapcsolatos szóból származnak." Ugyancsak a latin areális jelentőségét támasztja alá a korai szótárirodalom, ahol a latin mindig szerepet kapott — először az első helyen, majd később a népnyelvi szótárak megfeleltetési nyelveként is. Ha 17-18. századi magyar nyelvű szépirodalmi vagy szakirodalmi szövegek olvasásával próbálkozunk, sokszor érezzük úgy, hogy magyarul olvasunk, de 59 Az írásrendszerről és a helyesírás történetéről lásd Korompay Klára: Helyesírás-történet, in Kiss Jenő — Pusztai Ferenc (szerk.): A magyar nyelvtörténet kézikönyve, Budapest, Tinta, 2018, 83—98. 60 Balázs János: A latin a Duna-täjon, in Balázs János (szerk.): Nyelvünk a Duna-tájon, Budapest, Tankönyvkiadó, 1989, 132. +53 +
