Page 54 [54]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG hasonló jegyet eredményezett. A betelepülő magyarok is gazdagították az itt élők kultúráját, és ők is tanultak, főként a kora középkorban már itt élő szláv népektől. A 14-15. századtól azonban már sok nyelvi elemet adtak át vagy éppen vissza a környező népeknek, az átvételhez képest megváltozott tartalommal. A magyar állam megalapítása után a szláv hatás mellett döntően a közös európai kultúrát hordozó közép- és kora újkori latin, majd az újkor vége felé a kelet-közép-európai közvetítő nyelvvé vált német alakította a terület nyelvi arculatát. A Kárpát-medencei areális nyelvi kapcsolatok értelmezésének az alapja az, hogy az egész kultúrkört meghatározó, magas presztízsű nyelvek — a latin és a német - hogyan hatottak a nyelvi kultúrára, valamint az, hogy a régióban természetes módon együtt élő nyelvek és kultúrák kapcsolatrendszerének alakulása az egyes történelmi és művelődéstörténeti korszakokban milyen főbb jegyekkel jellemezhető. Az említett két ernyőnyelv Európa sok népnyelvére hatással volt, részben úgy, mint Európa meghatározó és magasfokú kidolgozottsággal rendelkező nemzetközi szerepű közvetítő nyelvei, részben úgy, hogy közvetlenül is hatottak a magyarok és a velük élő többi nép szókincsére, nyelvük írásbeliségének alakulására is. A latin areális szerepe A latin nyelv areális kapcsolatai átszövik az egész nyugati keresztény kultúrkört, és jelen vannak a nyelv egyes részrendszereiben — a grafémäktél a frazeologizmusokon és a szaknyelveken at a stilusig. A latin ma is fontos része az orvosi szaknyelvnek, a jogaszok is latin szovegszerkesztési mintak alapjan fogalmazzak az átlagember számára alig érthető szövegeket. Megjelenik a latin írásbeli kultúra hatása a frazeológiában (pl. a latin verba volant, scripta manent horvátul: rijeci lete, zapisano ostaje; csehül: slova uleti, napsane züstava; szloväkul: slovo odleti, kym pismo zostäva; romänul: vorbele zboarä, scrisul rämäne, magyarul: a szó elszáll, az írás megmarad) vagy az egyik leggyakoribb köszönésünkben is. A servus humillinus (alázatos szolgája") latin köszönési forma nemcsak a magyarban (szervusz), hanem a cseh, a szlovák, lengyel, román, horvát, szerb, szlovén, ukrán és az ausztriai német nyelvben is létezik informális üdvözlési formaként. A latin szövegkörnyezetben előforduló korai nyelvemlékekben, különösen az oklevelekben és a szerzetesek számára készített rendtartäsokban mär a 10-12. században is megjelennek anyanyelvi szavak, sőt egész szerkezetek is, amelyek részben a latin és a népnyelv fonetikai eltéréseire világítanak rá, részben arra, hogy a latin nyelvtudás hiányosságait milyen ügyesen pótolta a középkori szerző. Természetesen a tulajdonnevek — tichon (Tihany), Horuat (Horvát), Morodic « 52 ¢
