Oldal 50 [50]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG különbségeket keressük, a szembeállító (kontrasztív) módszerhez kell folyamodnunk. Ennek megfelelőleg egyetemes érvényűnek az egybevető (konfrontatív) módszer fog bizonyulni, amelynek egyik válfaja az összehasonlító (komparatív), a másik pedig a szembeállító (kontrasztív)"." Ha továbbvisszük ezt a gondolatmenetet, akkor eljutunk egy meglehetősen vitatható ponthoz, a nyelvszövetség kérdéséhez. A kutatók itt arra keresik a választ, hogy eredményezett-e a nem rokon nyelvek nyelvi együttélése közösen létrehozott grammatikai elemeket. Az elmélet erősen vitatható, amint egyebek között Fejes László és Fodor István írásaiban§ is olvasható. Az areális kapcsolatok annál mélyebbek, minél hosszabb ideig és minél közelebb él két népcsoport együtt úgy, hogy egymással folyamatosan kommunikáltak egymással a társadalmi élet különféle színterein. Természetesen az egymáshoz tipológiai szempontból is közelebb álló, kisebb, szorosabb kört alkotó nyelvek között (cseh-szlovák; horvát—szerb) sokkal több hasonlóság mutatható ki morfológiai szempontból is, mint például a szerb és a román között, ahol a szókincs jelenti a domináns kapcsolódási pontot. Befolyásolhatja a kapcsolatok minőségét az is, hogy az érintett népek között milyen hatalmi viszony vagy presztízskülönbség van, így például megjelenhet egy regionálisan hivatalos nyelv (pl. a magyar) helyesírása egy teljesen más nyelvtípushoz tartozó szláv nyelv (északhorvät) iräsrendszer&ben - természetesen akkor, amikor annak még nem létezett kész, elfogadott és elterjedt saját helyesírása. A jövevényszavak esetében egyértelmű, hogy az átvevő nyelvből korábban hiányzott az a tartalom (településrész, lakókörnyezet, mesterségek, vallás stb. szókincse), amelyet átvettek, majd beillesztettek a saját fonetikai és morfológiai rendszerükbe (pl. a magyarba átkerült szláv, latin és német szavak szókezdő mássalhangzó-torlódását egy szóeleji magánhangzó oldja fel, de ettől a szó eredete még felismerhető). A honfoglalást követően a nyelvi area összetartozásának legjellemzőbb bizonyítékait a magyar és a vele szomszédos nyelvek között szerkezeti szinten a morfológia (pl. a -nok/-nök szláv eredetű képző megjelenése a magyarban, pl. bojnik 2: bajnok), a szintaxis (a latin és a német nyelv hatása az összetett mondatok szerkesztésére), lexikai területen pedig a szókészlet (jövevényszavak) és a frazeológia hordozza. A honfoglalás előtti korszakból pedig a nyelvtipológia jellemzőinél már utaltunk a török nyelvek történetileg bizonyítható hatására." 4” Balazs János: Az areális nyelvészeti kutatások története, módszerei és főbb eredményei, in Balázs János (szerk.): Areális nyelvészeti tanulmányok, Budapest, Tankönyvkiadó, 1983, 7-8. 18 Fejes László: Dunamenti nyelvtársaság, Nyelv és Tudomány, 2012. nov. 5. https://m.nyest.hu/ hirek/dunamenti-nyelvtarsasag (Letöltés: 2022. december 17.); Fodor István: Van-e a Dunatájnak egységes nyelvi alkata?, Magyar Nyelv, LXXX. évf., 1984/1, 36—47 és 2: 1984/2, 177-186. 19 Sándor: A török-magyar nyelvi kapcsolatok, 77-102. + 48 +
