Oldal 49 [49]
OCR
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP eszerint a vizsgált nyelvek 4096-a az SOV (a magyar is ilyen), 37%-a az SVO, 7%-a a VSO, 296-a pedig a VOS típusba sorolható. Az azonos nyelvtípushoz sorolt nyelvek nem feltétlenül rokonai egymásnak, de a kelet-közép-európai régióra jellemző a szláv, illetve a tágabb, indoeurópai rokonság is, valamint az agglutináló és flektáló típushoz való tartozás. Amint fentebb említettük, a magyart döntően az agglutinálás jellemzi, és sem a szláv, sem a germán, sem a neolatin nyelvcsaládhoz nem tartozik, hanem az uráli nyelvek a közelebbi és távolabbi rokonai akkor is, ha a rokonság egyre kevésbé nyilvánvaló a laikusok számára. AZ AREÁLIS NYELVÉSZET SZEREPE A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI TÉRSÉGBEN A nyelvek kiterjedésének a határai soha nem húzhatók meg egyetlen vonallal. Sokkal inkább morfológiai, szintaktikai szerkezeteket kölcsönöznek egymástól. Vannak esetek, amikor nehéz megállapítani, hogy valóban két külön nyelvről van szó, vagy egy nyelv különféle változatairól, amelyeket két önálló ország kodifikált és hirdetett ki önállóként. Ha valóban meg akarjuk ismerni a nyelvek természetét, működését, a szűkebb és tágabb beszélőközösségben betöltött helyét, akkor érdemes a működés földrajzi és kulturális kapcsolatrendszerét is megvizsgálni az areális nyelvészet szemszögéből. Az area latin eredetű szó, az elsődleges jelentése: udvar, terület. A nyelvtudomány szempontjából ez a szó egy szélesebb területet (régiót) jelent, ahol egymással több évszázada, folyamatosan élnek együtt a különféle nyelveket beszélő közösségek. Ezek a közösségek sok szálon kapcsolódhatnak össze, lehetnek egyenrangú etnikumok, amelyek nyelvileg is egyenlők, és kapcsolataikat a mindennapok határozzák meg, vagy akár egy másik, mindegyik kisebbségi csoport feletti etnikum és nyelv fennhatósága alatt is élhetnek, ilyenkor lehetnek szűkebb, két nép közötti és tágabb, a többségi — kisebbségi viszonnyal jellemezhető kapcsolatok. Az areális nyelvészeti vizsgálatok célja, hogy az egy meghatározott területen (például a Kárpát-medencében) élő, egymással szomszédos, de nem rokon nyelvek között az együttélés hatására létrejött egyezéseket, hasonlóságokat, kölcsönhatásokat vizsgálja. A kutatónak a nyelvek közötti (interlingvális) kapcsolatok hasonlóságait és különbségeit kell kutatnia, ehhez pedig ismernie kell legalább két-három szomszédos nyelvet. Balázs János szerint a módszernek egybevetőnek (konfrontatívnak) kell lennie: , ha feladatunknak az egyezések kimutatását tekintjük, akkor módszerünk összehasonlító (komparatív) lesz. Ha viszont a +47 »
