Oldal 48 [48]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG megállapításához, de a típusba soroláshoz alapvető." Ebben az első nyelvtudomänytörténeti időszakban Hegel mellett Darwin hatása is megjelenik — egyebek között a rokonság ábrázolásánál, ami azt mutatja, hogy a nyelvtudósok már korán felismerték a többi tudományterület eredményeinek alkalmazhatóságát a saját elméleteikre is. Morfológiai szempontból a legegyszerűbb az izoláló nyelvek csoportja, mivel az idetartozó nyelvek nem toldalékokkal, hanem a mondatok szórendjével és a szavak intonációjával fejezik ki a grammatikai viszonyokat. Ezek a nyelvek jellemzően Kelet-Ázsiában (pl. Vietnam) fordulnak elő, de idetartozik a világnyelvvé vált angol is. Az indoeurópai nyelvek alapvetően a flektáló típushoz tartoznak. Ebben a csoportban jellemző a szótő megváltozása, ugyanakkor jelen vannak prefixumok és szuffixumok is (pl. a horvät nyelvben: Zagrabban = u Zagrebu; Zagrabba = u Zagreb), amelyek több funkciót is elláthatnak a grammatikai esetekkel együtt; a formát viszont a három grammatikai eset nem is befolyásolja. Az agglutináló nyelveket (amilyen a magyar is) a tő- és toldalékmorfémák jól elkülöníthető rendszere határozza meg. Egy szótőhöz — megfelelő sorrendben — akar tobb képz6 és jel is tarsulhat (olvas+hat+6+sdg+d+hoz). A poliszintetikus — Humboldt elnevezése nyomán inkorporáló — nyelvekre jellemzőek a hosszú, összetett szerkezetű szavak, amelyek főként agglutináló, de flektáló tulajdonságokat is hordoznak, ezért kétséges, hogy ez önálló típusnak tekinthető-e. A nyelvek csoportokba való sorolását azonban nemcsak morfológiai alapon lehet elvégezni, hanem a mondatok felépítése — ezen belül az ige szerepe, tranzitivitása és kiegészítései szerint is, illetve annak alapján, hogy a stilisztikai szempontból semleges, kijelentő mondatokban mi a szórend alapja az alany (S), a cselekvés (V) és a cselekvés tárgya (O) hármas egységében. Újabban pedig a cselekvőt már nem is tekintik fontosnak, inkább csak a cselekvés és annak tárgya közötti sorrendiség alapján határozzák meg, mely típusba tartozik egy nyelv. A nyelvtipológia kutatói folyamatosan finomítják a besorolási szempontokat, így egyre pontosabb képet kaphatnak a nyelvek areális hatásokra történt változásairól is. Havas Ferenc a nyelvtipológiát bemutató áttekintésében" a szórend kapcsán 1228 nyelv szórendjének összevetésével készült arányokat is közöl: 15 Havas Ferenc: A klasszikus nyelvtipológia története, in Havas Ferenc (szerk.): A nyelvtipológia klasszikusai. Szemelvények a XVIII. század közepétől a XX. század elejéig, Budapest, Tinta, 2020, 9—42. 16 Havas Ferenc: Nyelvtipológia, in Balázs Géza (szerk.): Nyelvészetről mindenkinek. 77 nyelvészeti összefoglaló, Budapest, Inter, 2011, 257—262. 0465"
