OCR
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT TÖRTÉNELMI TÉRSÉG megteremtése jelzik a mozgalmak izmosodását. [...] A modern politikai-nemzeti mozgalom kezdeti formája a nyelvharc volt, amely az elnemzetlenítéssel szemben vette fel a harcot. Az asszimiláció - s ez is jellemző Kelet-Európára — mindenekelőtt az elnyomott népek anyanyelve ellen irányult, s ennek védelme adja a kibontakozó nyelvharc tartalmát. Arató könyve a hatvanas évek második felében készült, 1971-ben jelent meg, és a kelet-közép-európai térség népeire, mozgalmaira is következetesen a KeletEurópa globális terminust használja, miközben a két területnek külön fejezetet szentel. Az egyes kelet-közép-európai nemzeti mozgalmakat a befejezetlenül maradt, de a benne foglalt hatalmas forrásanyag miatt ma is alapműnek számító nemzetiségtörténeti kötete"" közel háromszáz oldalon tárgyalja részletesen. Romsics Ignác a közép-, illetve kelet-közép-európai térség történetét dolgozta fel egy igen részletes monográfiában, kiterjesztve a vizsgálatot a sok szállal ide köthető délkelet-európai államokra is." A hangsúlyt a soknemzetiségű térség diszharmóniájára helyezi, és rámutat arra, hogy az etnikai és politikai rendezetlenség, a vélt vagy valós sérelmek folyamatos ébren tartása folyamatos destabilizációs tényezőként jelenik meg. Erre az 1990-es évek közepén a szerbek, horvátok, bosnyákok közötti délszláv háború szolgáltatta az egyik legutóbbi bizonyítékot, a jelen kötet írásának idején pedig az ukrán-orosz háború, amelynek nem az egyetlen, de az egyik fontos tényezője, ürügye a nyelvhasználati szabadság korlátozása. Fontos összetartó erő a szülőföldhöz, nyelvhez, hagyományokhoz, jelképekhez való kötődésben megnyilvánuló nacionalizmus, ami jelentősen megkülönbözteti a térséget Nyugat-Európától: szokás a nacionalizmus megkülönböztetése is egy Nyugat-Európára jellemző racionálisabb és az egyéni szabadságjogokat, illetve a királytól vagy bármely más központi hatalomtól való polgári függetlenséget hangsúlyozó változata (állampolgári vagy területi nacionalizmus) s egy inkább Kelet-Európában gyakori misztikusabb és organikusabb, az egyéni szabadságjogok helyett a nemzeti kollektívum szabadságát és az etnikailag-kulturálisan idegen politikai hatalomtól való függetlenedését előtérbe állító válfaja (etnikai nacionalizmus) szerint." Ez a fajta nacionalizmus azonban nemcsak a történelmi és politikai eseményekben érhető tetten, hanem a nyelvhez — különösen a más etnikumok nyelvéhez mint lehetséges veszélyforráshoz való viszonyulásban is. A térség etnikai 16 Arató Endre: A magyarországi nemzetiségek nemzeti ideológiája, Budapest, Akadémiai, 1983. 77 Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam, Budapest, Helikon, 2020. 8 Uo., 15. +. 27°