Page 171 [171]
OCR
ÖSSZEGZÉS felvethető, hogy a vmit" nem egy aszimmetrikus viszony egyik tagjaként működik, hanem célként funkcionál. Az idézőjel ugyanis metaszintű jelzésként az elemi jelenet bizonyos összetevőit kontextualizálja. Ebben az esetben még referenciapont-szerkezetről lehet beszélni. Amennyiben az idézésben a perspektivizáció tényét valóban csak az igealak jeleníti meg, az idézett diskurzus összegzését elvégző összetevő vagy összetevők a kompozitumszerkezet tagjává válnak. Az összetett jeleneteknél megfigyelhető kettős figyelemirányítás e konstrukcióban ugyanakkor nem, vagy nem feltétlenül valósul meg. Ez az aktuális megnyilatkozó perspektívájának érvényesítési fokától függ. Az idézés kidolgozottsága alapján felvehető két konstrukción belül az idézésben működő referenciális központ alapján az alábbi idéző konstrukciók vehetők fel. Az idéző élhet azzal a lehetőséggel, hogy az idézni kívánt diskurzust külön jelenetben tegye elérhetővé, valamint e jelenetben a diskurzust szó szerint idézze, tehát az eredeti megnyilatkozást vagy társalgást jellemző referenciális központot érvényesítse. Ezen esetek az egyenes idézést eredményezik. Az egyenes idézésre az összetett jelenetként való konstruálás jellemző. A konstruálás során ugyanakkor az idéző eltérő fokon és módon teheti nyelvileg explicitté az idézés sow tényét. Ez eredményezi azt, hogy az idéző részt egy hivatkozás jeleníti meg, ilste letve az idézés tényére frasképi megoldás (idézőjel, dőlt betű) hívja fel a figyelmet. Az összetett jelenetként való konstruálás lehetővé teszi azt, hogy az idéző rész az idézet előtt, az idézet után vagy az idézetbe ágyazódva jelenjen meg. E szerkezeti variabilitás a figyelem irányításával és irányulásával is jár. Az egyenes idézéskor a perspektivizáció, vagyis a tudatosság szubjektumának nee a beágyazott megnyilatkozóra történő áthelyezése több módon is megvalósulhat. Az idéző részben lexikális elem vagy anaforaként működő inflexiés morféma teszi explicitté a tudatosság szubjektumát, a hivatkozásokban megjelenített név is képessé válik ezt jelölni. Emellett írott nyelvi diskurzusokban az idézetet kísérő írásjelek is felhívhatják arra a figyelmet, hogy az aktív tudatosság a beágyazódó idézet terjedelméig a beágyazott megnyilatkozóban van elhelyezve. A perspektivizáció jelöltté tétele alapján az egyenes idézés nem alkot homogén kategóriát. Az egyenes idézések a metapragmatikai tudatosság alapján is eltéréseket mutathatnak fel. A metapragmatikai tudatosság nagyobb mértékével jellemezhetők azok az egyenes idézések, amikor az aktuális megnyilatkozó nemcsak az eredeti diskurzus kontextuális körülményeit, esetleg a saját, az idézethez fűződő reflexióit jeleníti meg, hanem az idézés tényére az idézetet kísérő írásképi megoldással, illetve egy hivatkozás által is reflektál. A másik pólust pedig azok az idézések képezik, amikor az idézés tényére csak egy írásképi megoldás és/vagy egy hivatkozás hívja fel a figyelmet. s 169 "
