Oldal 136 [136]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN aktuális szövegrész — az intertextualitás jelenségének eltérő fokozatait kihasználva, a hyper- és a metatextus felé torlódva?? — egy másik diskurzussal tart fenn kapcsolatot. A vö. alkalmazása arra utalhat, hogy vagy egy másik szöveg propozicionális összegzése zajlik, vagy az aktuális megnyilatkozó nem feltétlenül az idézés, hanem a megidézés vagy a felidézés műveletén keresztül kíván egy szöveget az aktuális referenciális jelenet részévé tenni. A vö. még pedig már a tágan értelmezett intertextualitást valósítja meg: az aktuális megnyilatkozó ezzel azt a jelentéstartalmat tudja kifejezni, hogy egy másik diskurzust nem feltétlenül idéz, hanem megidéz, összegez, továbbá e jelölési móddal olyan diskurzusokat is bevonhat a diskurzus-/szövegvilágba, amelyek az adott megnyilatkozásban kifejtett jelentéstartalomtól távolabb helyezkednek el. E példákban a közös összetevő egy másik diskurzus hozzáférhetővé tételében összegezhető, illetve abban, hogy az ezzel együtt járó perspektivizáció valamilyen fokon jelöltté válik. E példák és az ehhez hasonló esetek ugyanakkor az idézést jellemző műveletet tekintve az idézés periférikus eseteinek tekinthetők, átmenetet képezve egyéb, a diskurzusköziséggel, illetve a tágan értelmezett intertextualitással jellemezhető nyelvi jelenségek között. A tudomány szakszövegeiben alkalmazott hivatkozásokkal kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a hivatkozás (idézés?) módja szabályozva van, ezek nemzetközileg kodifikált rendszerek. A szövegekben több hivatkozási rendszer érvényesülhet, példaként említve az eddig idézett szövegrészekben, illetve a jelen munkában alkalmazott eltérő hivatkozási eljárásrendet. A hivatkozásokat a folyóiratok, kiadók el is várják, ezek tehát a tudományos diskurzusok konvencionális részét képezik. A fentebb bemutatott hivatkozások alkalmazásával kapcsolatban hangsúlyozandó továbbá, hogy ebben a szövegtípusban a hivatkozás az intertextualitást megvalósítva számos további információt implikálhat a szövegekben az idézés bennfoglalt beszédaktusával együtt. A hivatkozás fentebb bemutatott jelölési módjai arra is rámutathatnak, amint egy dolog/fogalom a tudományos diskurzustér részévé válik. Ehhez a konvencionalizálódás/kanonizáció jelenségével jellemezhető művelethez az idézés nagyban hozzájárul. E folyamat az idézéshez kapcsolódóan úgy összegezhető, hogy a tudomány diskurzusterében megjelenő új elmélet, annak fogalmai, terminusai kezdetben a perspektivizáció jelöltségének nagyobb fokával jelennek meg, majd megfigyelhető, hogy egyre inkább az jellemzi őket, hogy az idézésük során csupán egy hivatkozás jeleníti meg a fogalom/jelenség/terminus stb. eredeti diskurzusát. Az aktuális szövegben megjelenő összetevő ekkor te395 Vö. Diskurzusköziség, intertextualitás fejezet. 396 Vö. Az idézés mint nyitott kategória fejezet. + 134 ¢
