Page 134 [134]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN (19b) Tolcsvai Nagy Gábornál a szövegvilág viszont már központi kategóriaként szerepel: A beszélő(k) a szövegben reprezentálják valamilyen formában a világnak azt a részét, amely nyelvi cselekvésüknek teret és időt ad. A szöveg ezáltal nem stükrözix a világot, nem leképezi, hanem reprezentációk összetett rendszerében modellálja, a nyelvi interakcióban részt vevők számára többé-kevésbé hasonló módon" (Tolcsvai Nagy 2001: 121). Ebben az értelmezésben tehát a szövegvilág a megismerő emberi gondolkodáshoz kötött fogalom. Olyan mentális modell, amely egyfelől a kifejtett, illetőleg akonvencionálisan bennfoglalt, másfelől a szituációra, cselekvésre, témára vonatkozó kontextuális ismeretek rendszeréből jön létre annak érdekében, hogy a diskurzus egésze, illetve annak egyes részei feldolgozhatóvá váljanak a résztvevők számára." Mint arról már eddig többször volt szó, az idéző az idézés konstruálása során folyamatos döntéseket hoz arról, hogy az idézni kívánt diskurzust miként teszi elérhetővé a befogadó számára. Ekképp az ő aktív tudatosságának eredménye az, hogy mit, milyen mértékben tesz hozzáférhetővé az eredeti diskurzus idézése során, illetve mindeközben a saját és/vagy a beágyazott megnyilatkozó perspektívájának miként enged teret. A (19a) és a (19b) példa ugyanannak a szövegrésznek a megjelenítését végzi el azzal a különbséggel, hogy a (19a) az eredeti szövegnek azt a részét közli teljes terjedelemben, amely a (19b)-ben az idézés által válik hozzáférhetővé. A (19b)-ből látható, hogy az idéző a saját diskurzusához igazítja az idézni kívánt diskurzus tartalmát, élve azzal a lehetőséggel, hogy annak egy részletét kiemeli az eredeti diskurzusból, és azt egyenes idézésben teszi elérhetővé. Az első fejezetben az idézés újrakonstruálásként való értelmezését — mely lehetővé teszi az idézés nyitott kategóriaként történő megközelítését — azon esetek magyarázatára (is) láttam gyümölcsözőnek megalkotni, amelyek során az idézést jellemző perspektivizáció alacsony fokon válik explicitté. Ezek azok az esetek, amit a jelen munka Bevezetőjében úgy fogalmaztam meg, hogy léteznek olyan konstruálási módok, amelyek az idézés zárt kategóriaként történő értelmezéséből adódóan mindezidáig az idézés keretein kívül estek. A (19b) második felének elemzése előtt egy újabb példasorral szemléltetném a perspektivizáció jelölése alapján kimutatható fokozatiságot a tudomány szakszövegeiben. 391 Tátrai: A narratív diskurzusokról, 2006, 161. +132 +
