Oldal 132 [132]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN A tudomány szakszövegeinek egyik jellemzőjének tekinthető tehát az, hogy a tudás megosztásával élnek, mégpedig úgy, hogy a tudás konstruálása során a szövegalkotó saját vizsgálatára, és emellett más személyektől származó tudásra/ információkra reflektál. A konstruäläs során viszont ezen — az aktuális megnyilatkozótól eltérő személyektől származó — információk dominánsabban ágyazódhatnak a diskurzusba, hiszen a tudomány szakszövegeiben nem vagy nem feltétlenül a mástól származó tudás, hanem a saját nézőpontú megközelítése válhat relevánssá. Ennek következményeként felvethető, hogy az aktuális megnyilatkozó a mástól származó információkat a saját perspektívájának dominánsabb érvényesítésével és érvényesülésével teszi elérhetővé abból a célból, hogy ezen idézett diskurzusokkal, illetve azoknak egy részletével metadiskurzust folytathasson, vagy ezek arra szolgálhatnak, hogy a saját nézőpontját színre vivő kutatást lehorgonyozza a tudomány diskurzusterében. A mástól származó közlés elérhetővé tétele e szövegtípusban ezáltal változatosabb mintázatot hozhat létre, mint az az eddigiekben megfigyelhető volt. Anyag és módszer A tudomány szakszövegében funkcionáló idézés bemutatásához nem laikusoknak szóló szakszövegek idézéseit elemzem. Ehhez Tolcsvai Nagy Gábor szerkesztett kötetének?" tanulmányait használtam fel. A nyelvi minta ebben az esetben összesen 188 oldalnyi, 93 158 szóból álló szöveget tartalmaz." A mintából az idézéseket itt is manuális úton nyertem ki, majd manuálisan annotáltam, és kvalitatív elemzést végeztem. Ezek a kvalitatív elemzések szolgáltak alapot az eredményekhez fűződő következtetésekhez. Az újrakonstruálás elméleti keretét felhasználva minden olyan megnyilatkozást vizsgáltam, amelyben a perspektivizáció eltérő fokon, de explicitté vált. Az ekképp kialakított nyelvi mintában a manuális annotáció során a következő vizsgálati szempontjaim voltak: (a) miként válik jelöltté a perspektivizáció, (b) az idézések milyen idéző konstrukciót valósítanak meg, (c) az idézetet kontextualizáló idéző rész elemei. Emellett jelen fejezetben azokra az esetekre is reflektálok, amikor a perspektivizáció a tudományos diskurzusban már azért nem válik jelöltté, mert az a tudomány diskurzusterének összetevőjévé interakciókban, in Laczkó Krisztina — Tátrai Szilárd (szerk.): Kontextualizáció és metapragmatikai tudatosság, Budapest, Eötvös József Collegium, 2019, 215—240; Laczké: A diskurzusdeixis, 247-248. 386 Läsd Csontos: Szakszöveg-tipolögia, 2020, 120-186. 387 Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Szöveg és típus. Szövegtipológiai tanulmányok, Budapest, Tinta, 2006. 388 A mintából szereplő példáknál az adott tanulmány kerül feltüntetésre. + 130 +
