Oldal 80 [80]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN összegzését (121) vagy csupán összegzését (12m) is adhatja. Ezek eredményeképpen az eredeti diskurzus mint összegzés, derivált szöveg jelenik meg, az azt létrehozó folyamat pedig mint kommentár működhet. Az idézés mint nyitott kategória Az aktuális megnyilatkozónak az idézés során számos lehetősége van arra, hogy egy tőle eltérő beszélőhöz köthető megnyilatkozást vagy társalgást hozzáférhetővé tegyen mások számára. Az idézés mint újrakonstruálás értelmezése azzal az előnnyel jár, hogy ezen eltérő konstruálási módot alkalmazó diskurzusok idézésként nyerhetnek értelmezést akkor, ha egy, már nyelvileg konstruált megnyilatkozást vagy társalgást tesznek hozzáférhetővé. Így az idézés jelenségébe besorolhatóvá válnak azok az esetek is, amikor az idéző egy elemi jelenet részeként tesz hozzáférhetővé egy diskurzust, illetve annak egy részletét vagy összegzését. Ez azzal a következménnyel is jár, hogy az idézés nem minden esetben az intertextualitás prototipikus esetét valósítja meg, hanem az eredeti diskurzus összegző megjelenítése során a meta- vagy a hypertextualitás jelensége felé mozdul el. Az idézés mint újrakonstruálás az idézés nyitott kategóriaként történő értelmezésére ad tehát lehetőséget. Az ekképp értelmezett idézések természetszerűleg nem alkotnak homogén kategóriát, a referenciális központ működése alapján elkülöníthető egyenes, függő és szabad függő idézéseken belül is eltéréseket mutatnak aszerint, hogy miként válik bennük jelöltté a perspektivizáció ténye, milyen fokú metapragmatikai tudatossággal jellemezhetők, illetve az intertextualitást miként valósítják meg. Az idézés folyamatában meghatározó, hogy az idéző az eredeti diskurzust és annak nézőpontrendszerét milyen fokon kívánja érvényesíteni, milyen fokon kívánja a perspektivizációt jelöltté tenni, miközben a saját perspektíváját is eltérő mértékben és minőségben érvényre juttatja. Az idéző perspektívájának érvényesítése kiterjed arra, hogy az idézet (vagy egy részletének) önállóságát megőrizve az idézést összetett jelenetként vagy az eredeti diskurzus (propozicionális) összegzésére koncentrálva, elemi jelenetként jelenítse meg. Emellett az idézőnek lehetősége van arra is, hogy az eredeti diskurzus referenciális központját különböző mértékben érvényesítse. Az idéző élhet azzal a lehetőséggel, hogy az idézni kívánt diskurzust külön jelenetben tegye elérhetővé, valamint e jelenetben a diskurzust szó szerint idézze, tehát az eredeti megnyilatkozást vagy társalgást jellemző referenciális központot érvényesítse. Ezen esetek az egyenes idézést eredményezik. De élhet azzal ¢ 78 «
