OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN E konstrukcióval kapcsolatban felvethető, hogy az idézetként funkcionáló komponens egy kompozitumszerkezet”® tagjaként vagy — az összetett jelenetnél is megfigyelhető — referenciapont-szerkezetként válik elérhetővé. Ez nagyban összefügg azzal, hogy az eredeti diskurzus milyen módon válik az elemi jelenet részévé. A (12k)-ban például az idézőjel alkalmazása miatt még felvethető, hogy a vmit nem egy aszimmetrikus viszony egyik tagjaként működik, hanem célként funkcionál. Az idézőjel metaszintű jelzésként az elemi jelenet bizonyos összetevőit kontextualizálja, tehát reflexív kontextualizálóként?"" működik. Ezért a vmit" nem csupán egy elemi jelenet részeként, hanem beágyazott diskurzusrészként válik értelmezhetővé. Ebben az esetben még referenciapont-szerkezetről lehet beszélni. A (121)-ben, de legfőképp a (12m)-ben a perspektivizáció tényét valóban csak az igealak jeleníti meg. Az idézett diskurzus összegzései akompozitumszerkezet tagjává válnak. Az összetett jeleneteknél megfigyelhető kettős figyelemirányítás e konstrukcióban nem, vagy nem feltétlenül valósul meg. Ez az aktuális megnyilatkozó perspektivajanak érvényesítési fokától függ. Azokban az esetekben — mint például a (12j-k)-ban — mikor az idézés tényét, illetve az elemi jelenet részévé váló idézetet — írott nyelvi diskurzusban — idézőjel, vagy egyéb lehetőség (például dőlt betű) jelöli, a figyelemirányítás nagyobb fokáról lehet beszélni, mint azokban az esetekben, mikor — mint az a (121-m)-ben lâthaté — ez elmarad. Az idézés elemi jelenetként történő konstruálása is lehetőséget ad arra, hogy az eredeti diskurzus körülményei, illetve az idézőnek az idézetre irányuló reflexiói megjelenjenek. De a (12j-m) példákat összevetve az is látható, hogy az eredeti diskurzus is eltérő fokon válhat kifejtetté. A konstrukció bemutatása után adekváttá válik annak a kérdése, hogy az elemi jelenetek a referenciális központ működése alapján megállapított idézéseket valósítják-e meg, vagy azok modifikációinak tekinthetők. A szabad függő idézés Az elemi jelenet során a perspektivizáció ténye, tehát az, hogy az elemi jelenet egy része egy másik megnyilatkozó szavait adja vissza, a perspektivizációt megjelenítő igealakon kívül más eszközzel is felismerhetővé válhat. 265 Tolcsvai Nagy: Jelentéstan, 2017, 246—250. 266 Tátrai: A kontextualizáció műveletei, 2022, 57-58. + 74 +