Oldal 72 [72]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN illetve a hivatkozásokban megjelenített név is képessé válik ezt jelölni. Emellett az idézetet kísérő írásjelek is felhívják arra a figyelmet, hogy az aktív tudatosság a beágyazódó idézet terjedelméig a beágyazott megnyilatkozóban van elhelyezve. A (12a-e) példák alapján látható, hogy a perspektivizáció jelöltté tétele alapján az egyenes idézés nem alkot homogén kategóriát. A konstruálás során az aktuális beszélőnek lehetősége van a fenti tényezők kombinációival élni, mint az például a (12a)-ban látható, de ennél alacsonyabb fokon is explicitté válhat a perspektivizáció ténye, mint az a (12d-e)-ben megfigyelhető. Az egyenes idézések a metapragmatikai tudatosság alapján is eltéréseket mutathatnak fel. A metapragmatikai tudatosság nagyobb mértékével jellemezhetők azok az egyenes idézések, amikor az aktuális megnyilatkozó nemcsak az eredeti diskurzus kontextuális körülményeit jeleníti meg, hanem egyfelől a saját, az idézethez fűződő reflexióit is explicitté teszi, másfelől az idézés tényére az idézetet kísérő írásképi megoldással, illetve egy hivatkozás által is reflektál. A másik pólust pedig azon idézések jeleníthetik meg, amikor az idézés tényére — példaul a (12e)-ben — csak egy írásképi megoldás hívja fel a figyelmet. A függő idézés Az elemzés szempontjából a (12h-i)-t érdemes előre venni, hiszen ezekben az esetekben épp a fentebb leírtak ellentétje látható: az idézet teljes terjedelmében az aktuális megnyilatkozó referenciális központja érvényesül, az ő referenciális kiindulópontjából értelmezhető az aktuális diskurzusba bevont megnyilatkozások személy-, idő- és térjelölései, függő idézési módot eredményezve. (12h) Montaigne azt mondja, hogy mi sem gyötörte jobban, mint a haldoklásnak és a meghalásnak részletei. (121) A férje, ahogy azt az egyik szemtanú állította, negyed hét körül kint járt, s benézett a garázsba.?? A (1219-ban az idézetben megjelenő gyötörte — a személy és az időviszonyokat kidolgozva — nem a beágyazott, hanem az aktuális megnyilatkozó referenciális központjából értelmezhető, akárcsak a (12i)-ben a szintén az aktuális megnyilatkozó személy- és időviszonyait megjelenítő férje és benézett. 251 #18657192 252 #2055831 +70 +»
