Oldal 62 [62]
OCR
AZ IDÉZÉS MINT ÚJRAKONSTRUÁLÁS letezö szövegekhez.”!* Genette ezt a kapcsolatot a legabsztraktabbnak és a legimplicitebbnek tartja. Az irodalomtudományban megjelenő intertextualitás fogalma azáltal, hogy azt egyre inkább nem csak esztétikai szövegekre alkalmazzák, a nyelvtudomänyban is megjelenik. Beaugrande és Dressler például a szöveg általános ismérveként beszélnek az intertextualitásról. Mint írják, ez ,azokra a tényezőkre vonatkozik, amelyek valamely szöveg felhasználását egy vagy több olyan szöveg ismeretétől teszik függővé, amellyel a befogadó találkozott". Általánosságban tehát itt az intertextualitás tágabb értelmezése jelenik meg, hiszen a jelenség a szövegtípusok, műfajok kialakításában játszik szerepet. Jelen munka szempontjából ugyanakkor nem ez az értelmezés, hanem a genette-i szűkebb értelemben vett intertextualitás, illetve annak a nyelvtudományban való megjelenése válik fontossá. Broich és Pfister, továbbá Heinemann munkáiban előtérbe kerül az intertextualitásnak elsősorban a minimálisan két szöveg közötti explicit vagy implicit kapcsolatára fókuszáló, azt alapul vevő értelmezése."" Pfister szerint az intertextualitás jelensége a tudatos, szándékolt és jelölt utalásokra korlátozódik," Heinemann pedig e fogalmat nemcsak az esztétikai szövegekre használt, a szövegek általános kapcsolatrendszerének megjelenítésére alkalmazott jelenségnek tartja, hanem -— hasonlóan Genette-hez — a felfedezhet6 kapcsolatokat sorolja e kategóriába." Az idézés működésének jobb megértése érdekében érdemes még egy tanulmányt röviden összegezni, ami az intertextualitas jelensege mellé az intratextualitas kerdeset is bevonja. Dállenbach?" arra mutat rá, hogy az intertextualitás mellett létezik az intratextualitás is (korlátozott intertextualitás), a genette-i terminológiát követve autotextualitás, ami ugyanazon szerző szövegei közötti intertextuális kapcsolat jelölésére válik alkalmazhatóvá. Ez sem alkot homogén kategóriát. Funkcionálisan elkülöníthető részei az önidézet, a rezümé, illetve 214 Uo., 17. 215 Beaugrande, Robert-Alain de - Dressler, Wolfgang: Bevezetes a szövegnyelveszetbe, Budapest, Corvina, 2000, 34. Broich, Ulrich - Pfister, Manfred (Hrsg.): Intertextualität. Formen, Funktionen, anglistische Fallstudien, Tübingen, Niemeyer Verlag, 1985; Heinemann, Wolfgang: Zur Eingrenzung des Intertextualitätsbegriffs aus textlinguistischer Sicht, in Klein, Josef - Fix, Ulla (Hrsg.): Textbeziehungen. Linguistische und literaturwissenschaftliche Beiträge zur Intertextualität, Tübingen, Stauffenburg, 1997, 21-38. Broich-Pfister: Intertextualität, 1985, 25. 218 Heinemann: Zur Eingrenzung, 1997, 22, 32-33. 29 Dällenbach, Lucien: Intertexte et autotexte, Poétique, n°27, septembre 1976, 382-396; magyarul: Dällenbach, Lucien: Intertextus és autotextus, ford. Bénus Tibor, Helikon, XLII. évf., 1996/1-2, 51-66. a 21 a 21 S © +60 +
