Oldal 37 [37]
OCR
AZ IDÉZÉS MINT ÚJRAKONSTRUÁLÁS Az eredeti diskurzusnak, illetve az eredeti diskurzus egy részletének az idézés nyelvi tevékenysége által való újramegteremtése egyszerre recepció és interpretáció, az interszubjektív ellenőrizhetőség lehetőségét is felkínáló applikáció, amely az eredeti diskurzus és az idézett diskurzus közötti idő- és térbeli távolságból, továbbá az idéző megértési, értelmezői és aktualizáló eljárásából fakad. Az idézés ezért metadiskurzusnak"" tekinthető, ahol az aktuális megnyilatkozó egy már nyelvileg megkonstruált megnyilatkozást metareflexió tárgyává tesz az idézésként történő megalkotása során. Az eredeti diskurzus a beágyazódás műveletében ugyanakkor nem veszti el az autoritását, a ,betűkben őrzött sszellemex biztosít a szubjektív önkénnyel szemben”.’ Az idézet ugyan elszakad az eredeti diskurzustól, de — a lehetőséget fenntartva, hogy az idézetként funkcionáló diskurzusrész befogadóját visszavezesse az eredeti diskurzusba — metonimikusan képviseli az eredeti diskurzus létét. , Az idézet nem íródik bele a szövegbe, beleékelődik idegen testként. Beleapplikálódik. Nem válik egyneművé velem, de én sem ővele: megmarad különbözőségünk, az eljárás csak így lehet hatékony." Az újrakonstruálásban egyaránt szerepet játszik az aktuális megnyilatkozótól eltérő szubjektumhoz köthető megnyilatkozás és annak az idéző általi elérhetővé tétele. Az idézés ezért a perspektivizáció"" tipikus esetét valósítja meg. Ez egyfelől azt jelenti, hogy egy diskurzusba ágyazódó megnyilatkozás nem az aktuális, hanem a beágyazott megnyilatkozóhoz köthető, másfelől azt, hogy ez az idéző tevékenység által jelöltté is válik. Az idézések viszont abban eltérnek egymástól, hogy az újrakonstruálás során a perspektivizáció miképpen válik jelöltté, tehát az idézett megnyilatkozás és annak elérhetővé tétele miként válik explicitté, illetve felismerhetővé. Az idézés újrakonstruálásként történő értelmezése a diskurzusköziség jelenségét is természetszerűleg mozgásba hozza. Azáltal, hogy idézés során a perspektivizáció jelöltté válik, az intertextualitás szűkebb értelmezését lehet felvetni. De ezzel együtt azáltal, hogy a perspektivizáció eltérő módon válhat explicitté, az idézés nem minden esetben a genette-i intertextualitást"" valósítja 104 Bahtyin: A beszéd és a valóság, 1986, 279. 105 Jauss: A recepció elmélete, 1999, 11. Compagnon: La seconde main, 1979, 17-18, a fordítás tőlem (Cs. N.); vö. még Bahtyin: A beszéd és a valóság, 1986, 280. Sanders-Spooren: Perspective, subjectivity, 1997; a fogalmat läsd meg A kognitív nyelvészet ättekintese fejezetben. Genette: Palimpsestes, 1982; magyarul uö: Transztextualitäs, 1996. 106 107 = 08 .35 +
