Seite 22 [22]
OCR
BEVEZETÉS kiterjesztve — azok az idézések is vizsgálhatóvá válnak, amikor a perspektivizáció tényét csupán egy írásjel vagy egy hivatkozás teszi jelöltté. Az elméleti keret ismertetése után a megvalósulás és séma kölcsönviszonyára alapozva mutatom be az idézés működését a magyar nyelvben. Az idézés egy-egy összetevőjének működését nyelvi minta alapján elemzem, majd az elemzés után mutatok rá az idézésben betöltött szerepére. E megközelítéssel azért élek, hogy az idézések valóban a működésük által váljanak bemutathatóvá. Az idézés működésének a vizsgálatához elsősorban az MNSZ2 (v2.0.5.) korpuszát használom fel. Az elektronikus korpuszban ugyanakkor a keresést meghatározza, hogy az idézés egy-egy összetevőjére (például idéző ige, mutató névmási elem stb.) rákérdezve lehet adatokat lekérni. Ezzel az idézésekben megvalósuló variabilitás egy pontig kiválóan kirajzolódik. A kutatásaim alapján ugyanakkor az is láthatóvá vált, hogy az idézés periférikus eseteibe azok a lehetőségek is beleférnek, amelyek ezeknél alacsonyabb fokon teszik jelöltté a perspektivizáció tényét (például egy hivatkozás által). Ezért az MNSZ2-n alapuló vizsgálataimat kiegészítem egyéb, önállóan összeállított nyelvi mintán alapuló kutatásokkal (ezeknek a leírását az adott fejezetben végzem el). A kutatások kiértékeléséhez kvantitatív módszert használok. E kvantitatív elemzések szolgáltatnak alapot az eredményekhez fűződő, az idézés működését bemutató megállapításokhoz. Ettől csak néhány esetben térek el, és csak akkor, amikor a kvalitatív elemzések alapján kirajzolódó mintázatnak már önmagában jelentősége van. A jelen munka a következőképpen épül fel. Először az idézés értelmezését és a kutatások alapját képező funkcionális kognitív nyelvészet, és az azzal szoros kapcsolatban álló pragmatikai szemléletmód áttekintő összegzését végzem el, elsősorban azokra a jelenségekre és fogalmakra koncentrálva, amelyek a vizsgálatok során relevánssá válnak. Majd az újrakonstruálás fogalomértelmezésének elméleti keretét ismertetem. Az újrakonstruálás folyamatának elemző bemutatása során az idézés mint referenciapont-szerkezet értelmezésére teszek javaslatot, továbbá az idézéseket jellemző kettős figyelemirányításra hívom fel a figyelmet. Ezután az idéző rész lehetséges összetevőit mutatom be, ehhez kapcsolódóan az idéző rész kontextualizáló szerepére hívom fel a figyelmet. Majd az idézet megalkotásának áttekintése után, az idézés nézőpontszerkezetéhez kapcsolódóan az idézésben működésbe lépő kiindulópontok (referenciális központ, a tudatosság szubjektuma és semleges kiindulópont) működését mutatom be. Az idézések esetében megkerülhetetlen diskurzusköziség kérdését elsősorban az intertextualitás jelenségére fókuszálva elemzem, de ebben a fejezetben az önidézést jellemző intratextualitás fogalmát is bevezetem. Ezek a részek adják az elméleti keretét a munka következő részeiben megvalósuló, + 20 e
