Page 21 [21]
OCR
BEVEZETÉS illetve azoknak alakulástörténetével. Keszler Borbála 1995-ös és 2004-es munkáiban a magyar írásbeliség kezdetétől ezeket az írásjeleket az idéző szerkezet alakulásával együtt vizsgálja." Hasonlóan járok el több tanulmányomban, amikor elsősorban az egyenes idézést jellemző írásjeleket vizsgálom, ehhez kapcsolódóan az idézőjel megjelenésének körülményeire, motivációjára mutatok rá." Doktori értekezésemben az idézésjelölés kérdését már mindhárom idézésre kiterjesztem, emellett ennek a kérdését a 17. század közepétől keletkezett nyelvtanokban és nyelvtanfelekben is vizsgälom.‘* Az idézéssel foglalkozó szakirodalmi áttekintés után, azokhoz kapcsolódóan lehetőségem nyílik arra, hogy a jelen munka keretét felvázoljam. A jelen munkában az idézéseket létrehozó műveletet az újrakonstruálás lehetőségében öszszegzem. Ebből következve minden olyan nyelvi tevékenységet — a fokozatiságot és a skalaritást hangsúlyozva — az idézés nyelvi jelenségébe sorolhatónak tartok, amely során egy, az aktuális beszélőtől eltérő megnyilatkozás válik hozzáférhetővé úgy, hogy e folyamat eltérő módon, de nyelvileg jelöltté válik. Ezen értelmezői keret ismertetése után a vizsgálatokat elsősorban az egy megnyilatkozóhoz köthető idézésekre szűkítem. Ezek közül is azokkal foglalkozom, amelyekben egy már nyelvileg megkonstruált megnyilatkozás hozzáférhetővé tétele zajlik. E tematikus szűkítéssel azért élek, mert az eddigi kutatásaim arra mutatnak rá, hogy az idézés során egy megnyilatkozás hozzáférhetővé tétele más műveleten alapszik, mint a tudati folyamatoké. Utóbbi esetében a ki nem mondott megnyilatkozás elérhetővé tétele még egy művelettel: a következtetéssel bővül. A munka határkijelölése közé tartozik az is, hogy elsősorban az írott nyelvi diskurzusokban zajló idézésekkel foglalkozom. Ekképp ugyanis — az idézés határait eredmenyei I. Magyar és finnugor mondattorténet, Szeged, JPTE, 1999, 59-66; ud: Az összetett mondat, 2003; Gallasy Magdolna: Szövegtörténet, in Kiss Jenő — Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar nyelvtörténet, Budapest, Osiris, 2003, 561—576; Haader Lea: Változások a történeti szintaxisban — pragmatikai hattérrel, Magyar Nyelvér, 128 évf., 2004/4, 464-469. Keszler Borbála: A magyar írásjelhasználat története a XVII. század közepéig, Budapest, Akadémiai, 1995; uő: Írásjeltan. Az írásjelhasználat szabályai, problémái és története, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004. Csontos Nóra: Az idézetek jelölésének módja a magyar nyelvű nyomtatványokban, Magyar Nyelvőr, 128. évf., 2004/2, 242—256; uő: A párbeszéd jelölésének alakulása, in Zsilinszky Éva — Érsok Nikoletta Ágnes — Slíz Mariann (szerk.): Félúton, Budapest, ELTE, 2006, 29—37; uő: Az egyenes idézés jelölésének alakulása, in Mártonfi Attila — Papp Kornélia — Slíz Mariann (szerk.): 101 írás Pusztai Ferenc tiszteletére, Budapest, Argumentum, 2006, 570-579; ud: A kihagyas és a megszakítás alakulástörténete, Magyar Nyelvőr, 131. évf., 2007/1, 87—98. Csontos Nóra: Az írásjelek alkalnazásának alakulástörténete a 17. század közepétől a 19. század elejeig keletkezett magyar nyelvü nyomtatvanyokban, Bölcseszdoktori ertekezes, Budapest, ELTE BTK, 2009, 38-98, 137-160. 6: 8 6: c 6. 2 +19 +
