OCR
BEVEZETÉS sekkel foglalkozó szakirodalmak nem említik — az egyenes, a függő és a szabad függő mellett a magyar nyelvre is jellemzővé válik. Az ún. narratív idézés Genette meghatározása alapján azon idézésekre alkalmazható, amikor a narrátor teljes mértékben körülfogja az idézni kívánt diskurzust, annak visszaadását összegezve, a saját nézőpontjából végzi el." Az idézés kérdése az intertextualitas, illetve a transztextualitas fogalmänak megalkotäsa sorän is ertelemszerüen a figyelem elöterebe kerül.?” A téma irodalomelméleti keretben zajló vizsgálatának lehetőségét szemlélteti továbbá Compagnon 1979-es munkája." A szerző ezen egyértelműen teoretikus munkájában az idézést mint egy , második kéztől" származó műveletet jeleníti meg. A pragmatikai szemléletmód fokozatos térnyerése az idézést új értelmezési keretbe helyezi. E pragmatikafelfogás fontos jellemzője röviden az, hogy — összhangban a funkcionális kognitív nyelvészet felfogásával — a nyelvhasználatot nem autonóm rendszernek tételezett, ennélfogva formálisan leírható szintaxishoz képest, illetve ahhoz való közvetlen viszonyában értelmezi, hanem tevékenységként, a diskurzusok közegében folyó , funkcionálásként" közelíti meg," lehetőséget adva a diszciplínák közötti átjárhatóságra is, azoknak a nyelvészeti keretben történő újraértelmezésére. A pragmatikai szemléletmód — szintén összhangban a funkcionális nyelvészettel - nemcsak a langue-parole, hanem a szinkrönia-diakrönia dichotömia megkerdöjelezesere is lehetőséget ad.? E kiindulópontból ugyanis a történetiség nem statikus állapotok sorozataként, hanem — inkább a humboldti hagyományhoz közelítve"? — dinamikus, jelenérdekeltségű folyamatként, alakulástörténetként jelenik meg." 38 Vö. Genette: Discours du récit, 1972, 190-191. 3° Lasd Genette, Gérard: Palimpsestes. La littérature au second degré, Paris, Seuil, 1982; magyarul ud: Transztextualitas, ford. Burjan Monika, Helikon, XLIL. évf., 1996/1-2, 82-90; Givön, Talmy: Syntax. A functional-typological introduction, Vol. 2., Amsterdam—Philadelphia, John Benjamins, 1990, 530-532. Toväbbi szakirodalmat lásd még a Diskurzuskéziség, intertextualitds fejezetben. Compagnon: La seconde main, 1979. Givón: Syntax, 1990; Mey, Jacob L.: Pragmatics, in ué (ed.): Concise encyclopedia of pragmatics, Amsterdam - Philadelphia, John Benjamins, 1998, 716-738; ué: Pragmatics. An introduction, Second edition, Oxford, Blackwell, 2001; Tomasello, Michael: Gondolkodds és kultúra, ford. Gervain Judit, Budapest, Osiris, 2002. Läsd erre Blank, Andreas — Koch, Peter (eds.): Historical semantics and cognition, Berlin — New York, Mouton, 1999. Humboldt, Wilhelm von: Az emberi nyelvek szerkezetének különbözőségéről és ennek az emberi szellemre gyakorolt hatásáról, ford. Rajnai László, in Telegdi Zsigmond - Ara-Koväcs Attila (szerk.): Wilhelm von Humboldt valogatott irasai, Budapest, Euröpa, 1985, 69-115. 44 Vö. Gadamer, Hans-Georg: Igazság és módszer, ford. Bonyhai Gábor, Budapest, Gondolat, 1984; Hadrovics László: A funkcionális magyar mondattan alapjai, Budapest, Akadémiai, 1969; Tolcsvai Nagy Gábor: A magyar nyely stilisztikája, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996, 11-17. 40 41 4 DS 4 & +15 +