Oldal 14 [14]
OCR
BEVEZETÉS keveredéséből létrejött szabad függő beszéd [...] annál inkább magára vonta a kutatók figyelmét".?? Murvai fentebb idézett munkájában négy magyar szerző (Kaffka, Krúdy, Babits és Kosztolányi) műveinek vizsgálata során a szabad függő beszédet parole jelenségnek tartja, éppen ezért veti fel, hogy vizsgálata csak szövegtani keretben valósulhat meg. Tüzetes elemzése során ezt az idézést — kommunikációelméleti és szemiotikai indíttatású szövegfogalmából következve — komplex jelnek tekinti, amelyre az jellemző, hogy a különböző közlési síkok (szerző, narrátor, szereplő, olvasó) összemosódnak. E közlési síkok ekképp közös tartalmi elemmel is rendelkeznek, de mindegyikhez tartozik egy olyan elem, amely jellemzően a sajátja. Ezen a ponton Murvai az egyenes és a függő idézéstől el is határolja a szabad függő beszédet: az előző kettőre az jellemző, hogy az idézet teljes terjedelemben csak az egyik közlési síkkal azonosítható, illetve csak az egyik közlési síkhoz köthető, míg a szabad függőnél ezek szabad mozgása és érvényesülése figyelhető meg az idézetben." Ennek kiemelését azért tartom fontosnak, mert a pragmatikai keretben zajló kutatások hasonlóan járnak el, amikor az idézések elhatárolását az idézésben működésbe lépő nézőpontfajták alapján végzik el. Kocsány Piroska elemző tanulmánya? Murvaiéhoz hasonló értelmezői keretet valósít meg, de ennél tovább is megy: a szabad függő beszédet egyszerre vizsgálja mint szöveget és mint stilisztikai jelenséget. Szintetizáló elemzése során jelen munka szempontjából is fontossá váló következtetésekre jut. Egyfelől megállapítja, hogy a szabad függő beszéd nem csupán a kimondott szavak, hanem a ki nem mondott gondolatok (tudati folyamatok) felidézését is magában foglalja. Másfelől ezen idézés kontinuum-jellegét hangsúlyozza akkor, amikor — Roncador 1988-as munkáját", illetve az idézésekben működő referenciális, illetve deixisbeli eltolódásokat alapul véve — amellett érvel, hogy az idézés lehetőségei egy skálán helyezhetők el, amelynek két végpontján az egyenes és a függő idézés található, a kettő között elhelyezkedő esetek viszont a szabad függő idézést valósítják meg, természetesen nem ugyanolyan módon.?" Murvai: Szöveg és jelentés,1980, 5. Vö. uo., 86—87. Kocsány: A szabad függő beszédtől, 1996. Roncador, Manfred von: Zwischen direkter und indirekter Rede. Nichtwörtliche direkte Rede, erlebte Rede, logophorische Konstruktionen und Verwandtes, Tübingen, Niemeyer, 1988. Kocsány: A szabad függő beszédtől, 1996, 336—337; vö. még Tátrai Szilárd: A nézőpont szerepe a narratív megértésben, Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI, Budapest, Akadémiai, 2005, 223; Csontos Nóra — Tátrai Szilárd: Az idézés pragmatikai megközelítése, Az idézési módok vizsgálatának lehetőségei a magyar nyelvű írásbeliségben, Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII, Budapest, Akadémiai, 2008, 69, 78-82. 19 > D a D à 9 Ÿ s 12 c
