Seite 12 [12]
OCR
BEVEZETÉS válnak felismerhetővé. Az idézés tipológiájával foglalkozó munkák annak a lehetőségét is előtérbe helyezik, hogy az egyenes és a függő idézés között a nyelvekben megjelenhet az aktuális és a beágyazott megnyilatkozó perspektíváját egyaránt érvényesítő szabad függő idézés is. Továbbá létezhet e három idézési lehetőség modifikációja is, amely az elméleti megközelítéstől függően a három idézésen belül vagy új kategóriát alkotva válik értelmezhetővé. A magyar szakirodalomban az idézés eddigi kutatásait az a nyelvtudomänyban bekövetkezett váltás is meghatározza, amely a nyelv rendszerszemléletű leírásától a pragmatikai szemléletmód fokozatos térnyeréséig tart. A funkcionális fordulat? előtti kutatásokra alapvetően az jellemző, hogy a három idézés (egyenes, függő és szabad függő) mellett az ún. kapcsolt egyenes idézés , hibrid" idézést különítik el." Ezen idézések közül elsősorban az egyenes és a függő idézés formai leírása valósul meg, tehát a definiálásuk során a működésük nem kerül a figyelem előterébe. A mai magyar nyelv rendszere" például — akárcsak az ötvenes évek mondattanai’® — a tárgyi mellékmondatnál tárgyalja e két idézési módot, bár azt is megemlíti, hogy az egyenes idézés során , az idéző mondat és az idézet közötti nyelvtani-szerkezeti viszony igen laza, sok esetben ugyanis sem rámutatószó, sem tárgyas ragozású igealak nem utal kapcsolatukra". " Rácz Endre szintén a tárgyi mellékmondatnál tesz említést az idézés e két lehetőségéről, de már úgy fogalmaz az egyenes idézésről, hogy , többnyire a tárgyi alárendelésre emlékeztető — de mégsem alárendelő — viszony van az idéző mondat és az idézet között"."§ Ezen álláspontokból kiindulva Dömötör Adrienne 1983-as munkájában az egyenes idézést már szövegszintű alárendelésnek tartja, amely különböző formákban jelentkezhet: a kapcsolat az idéző mondat és az idézet között lehet szerves és nem szerves. Majd ezekhez hozzáteszi, hogy ha szerves kapcsolatról van szó a két rész 8 Lásd Tátrai: Bevezetés a pragmatikába, 2011, 12-13. 4 Vö. például Haader Lea: Az alárendelő mondatok: Az alanyi, állítmányi, tárgyi és határozói mellekmondatok, in Benkö Loränd (föszerk.): A magyar nyelv törteneti nyelvtana II/2, Budapest, Akadémiai, 1995, 506-666; u6: Az összetett mondat. Az alárendelő mondat, in Kiss Jenő — Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar nyelvtörtenet, Budapest, Osiris, 2003, 500-551; Dömötör Adrienne: Tendenciák az idéző főmondat alakulásában a kései ómagyarban és a középmagyar kor elején, Magyar Nyelv, XCVIII. évf., 2002/1, 56. Tompa József (szerk.): A mai magyar nyelv rendszere II., Budapest, Akadémiai, 1962. Lásd például Szabó Dénes: A mai magyar nyelv II., Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, 1958, 367-369, 382. 17 Tompa (szerk.): À mai magyar, 1962, 359-360. Bencédy Jézsef — Fabian Pal — Räcz Endre — Velcsov Martonné: A mai magyar nyelv, Budapest, Tankönyvkiadó, 1976, 378, vö. még Rácz Endre — Szemere Gyula: Mondattani elemzések, Budapest, Tankönyvkiadó, 1972, 194. = a = a +10 +
